Egy kis élménybeszámoló

LIJEP DOBAR DAN! rövidebben POZDRAV!

Na igen az emberre ragad egy kevés idegen nyelv ha már kint jár külföldön. Rám annyira, hogy nyolc nap után, már határon innen egy étterembe hvala-t (fálá) mondtam köszönöm helyett... Még jó, hogy a bocsánatkérést ottkint nem nagyon kellett gyakorolnom. :) Na mindegy szóval hazaértem! Komolyan mondom ennél rosszabb nyaralásom sose legyen. A szerelmeddel lehetsz egy olyan helyen ahol imádják a focit. Omis az én városom! Még a helyi csapat aktuális meccsét is lett volna alkalmam nézni, de azt azért már mégse. A barátom nincs oda a fociért, de annyi baj legyen. :)
Viszont a Rael Madrid Barcelona visszavágót nem hagyhattam ki. Ebből nem volt gond hisz vasárnap F1-es futam volt, amit viszont ő nézett meg. 1-1. A különbség az , hogy én szeretem a Forma 1-et is. :D
A Galeb kempingbe  töltöttük mindennapjainkat egy klimatizált lakókocsiban. Semmivel se rosszabb mint egy apartman és sokkal szabadabb. Míg a fiúk egy tévével felszerelt lakókocsit kaptak a futam idejére, addig én egy közeli étterembe tudtam megnézni a meccset. És ez az, amit álmomba se hittem volna...
Az étterem neve Mate volt, fogalmam sincs mit is jelent, ha egyáltalán jelentett valamit. Közel volt a kempinghez és az elnevezett nulladik napunkon oda mentünk. Ahogy beléptünk jóformán szembetaláltam magam egy bekeretezett "csöpp" kis Barcelonás mezzel. Nem az volt az első gondolatom, hogy atyaég ezt nem hiszem el, miért pont a Barca, hanem az, hogy hm, egy szimpatizáns vagy szurkoló. Egyből az El clasico jutott eszembe.

Jobbra  a falon egy hatalmas LCD tv-n pedig valami meccs ment. Gondolhatjátok. Úgy örültem mint majom a farkának. A vendégtéren túl volt egy belső rész ahol a pult volt berendezve. Ott lógott az a bizonyos mez. És csak a meccs napján fedeztem fel, hogy kb másfél méterrel arrább folytatódik a sor egy Real Madridos mezzel, ami szintén be volt keretezve.

Aranyos volt a tulaj mikor utolsó este elmondta, hogy mennyire szereti a focit, hogy az övék a mezek. Én meg csak mosolyogtam, mert az első pillanatban átjött, hogy itt bizony egy foci imádó a tulaj. :) Búcsúzóul megkínált minket a helyi szíverősítőből, amit örömmel fogadtunk el, annak ellenére, hogy pénteken sikerült benyalnunk másfél liter pálinkát nem kevés sörrel. A szomszédok meg mint utólag kiderült miattunk aggódtak. A vízipipánkhoz hozott dohánymennyiséget elszívtuk és a németektől kellet kérnünk, akik örömmel osztották meg velünk amijük van. Aznap este olyannyira sikerült vidámra inni magunkat, hogy dalolásba kezdtem. Abból tudtam, hogy nem keveset ihattam, mert én nem igazán hallat-tatom a bár hangomat. :D Ezen az estén kívül a többi normálisan telt és nem kellett a senkinek se rettegni. :)

Csütörtökön hajókiránduláson voltunk és bár delfint nem láttam a hajó felső fedélzetéről ugráltunk a kristálytiszta tengerbe, ami vagy 30-40 méter mély volt. Akkor bántam, hogy nem vittem a búvárszemüvegem. Sajnos a Cetina folyó torkolatánál az élővilág elég szegényes a sós és édes víz keveredése miatt, így kagylókon és halakon kívül mást nem láttam sajnos. Így el is felejtettem, hogy a barátom vett nekem búvár szemüveget és pipát. A baj az, hogy ő is. XD A hajón halat adtak ebédre és ettem, pedig utálom. De az éhség nagy úr, és a saláta pocsék volt. :D Valamint megtudtam, hogy a szigetlakók sokkal igényesebbek mint a szárazföldiek. És gyönyörű a focipályájuk. :D

Pedig az öntözőrendszerük nem a legmodernebb. :) És a víz se olcsó náluk.
Egy üveg ásványvíz annyiba kerül mint két liter kóla. Ja és nem a Janáról beszélünk. Egyébként hazai árak vannak, szóval nem vészes...
Sajnos a felét nem tudtam megnézni és megcsinálni annak, amit terveztem. Elmaradt a hegymászós, raftingolós túra, de ha egyszer ide visszamegyek akkor tuti nem hagyom ki és nem érdekel ki mennyire nyávog ha kell egyedül megyek. :) Hatalmas hegyek vették körbe a várost, ahonnan csodaszép lehet a kilátás.

Egyébként tipikus dalmát település volt. Szinte egymásba épülő házak. Egy hosszú bazársor, szűk utcák még szűkebb sikátorok. Minden sarkon van egy étterem vagy egy büfé és mindenhol székek és asztalok. Rengeteg ember, és mindenki mosolyog. Omisban csípik a magyarokat és sok helyen van feltüntetve a kínálat magyarul is. Bár emellett ott a német és az angol, de még a horváttal se lett volna gondom, mert a Riba és a Gljive (Glyive) tabu a többi jöhet. :) De ha mégis beválasztottam volna a párom úgyis megette volna helyettem, de esélytelen volt. :)

A fagyit gazdagon mérik és lehet kapni óriás palacsintát is, amit helyben előtted sütnek a szabad ég alatt. Ezt itthon a HACCP rendszernek köszönhetően nemigen tehetné meg az ember. Annyival szabadabban élnek és nem csak emiatt... Csodálkozik az ember ha nem vágyik haza? Megfordult a fejembe, hogy keresek valami melót. Úgy is rengeteg ott a magyar szerintem hamar találtam volna munkát. :) De szabadság ide meg oda. Mégis itt az otthonom. :)
 És akkor már megvoltak a szuvenírek, amit azért csak át kell adni és ha másnak nem is anyukámnak biztos hiányoztam volna. :)
Tudnék még mesélni, de azt hiszem ennyi elég lesz. Ráállok az új fejezetekre, hisz immáron három történet folytatásával vagyok adós! ;) Időm ugyan több lett, de még mindig nem annyi amennyit szeretnék. :)

Lijep vecer!

Lijep dobar dan - Szép jó napot
Pozdrav - Heló
Hvala - Köszönöm
Galeb - Sirály
Riba - Hal
Gljiev - Gomba
Lijep vecer (vecser) - Szép estét