Summer girl...

Főleg azoknak, akik olvasták a Mercy Falls farkasait Maggie Stiefvater-től.

Úgy többet mond.

Nálam a második a befutó... ;)

 

Nosztalgikus aláfestés... wáá

Elég furi lett, ez tény, de imádom és a cím elárulja, hogy miért. :D

 Fülig ér a szám! Nem is értem...

Azoknak akik nem tudnák, milyen zenei aláfestésről szöszölök itt, azoknak egy kis útmutató:

Alice DJ - Better off alone (2008)

Rövidnek rövid, de részlet. . .

. . . Még mielőtt tudatosan vagy véletlenül a tekintetem a küldés idejére siklott volna, csengettek. A szívem nagyot dobbant, de ezzel egy időben össze is rezzentem. Nem vártam senkit, és egy rövid pillanatig arra gondoltam, hogy úgy teszek, mintha itthon sem lennék, és nem nyitok ajtót. De mégis felálltam. Igaz egy szál vágott virágban több élet és lelkesedés volt, mint bennem. Elvonszoltam magam az ajtóig és szélesre tártam a hívatlan vendég előtt. . .

Képzelj el . . .

. . . egy bankot, ahol minden reggel 86,400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Mit lehet tenni? Természetesen használd fel MINDET!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ. Minden reggel 86,400 perccel gazdagabbak vagyunk és minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több,egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá "másnap". A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni egészségből, boldogságból és sikerből.

Az óra forog. Csináld ma, a lehető legtöbbet, hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV. 

Kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell, hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP. 

Kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra, hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT. 

Kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét, hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA. 

Kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár, hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC.

Kérdezd meg az utast,aki lekéste a vonatot, hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC.

Kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet, hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC.

Kérdezd meg a sportolót,aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián . . .

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

És újra egyedül...

Ami talán jó hír lehet...
Én konkrétan odavagyok ettől. Nem szeretek egyedül lenni, sőt...
De most nyugiban be fogom tudni fejezni a Szerelem net következő részét és talán a másik blogomra is fogok tudni írni. Ebben az elhagyatott helyzetben könnyeben tudom teljesíteni az ígéreteimet. Nem csak veletek, de magammal szemben is.
Mázli, hogy a lábam fáj. Bár az napok óta és most már díjaznám ha elmúlna, mert gyakran gondolok amputációra. Talán egy kis eső megoldaná a problémát. És talán lehűtené a sok hibbant idiótát, akiknek agyukra ment a hőség és parkoló autókat zúznak le, jobbról kezdenek előzni vagy csak egyszerűen képtelenek odafigyelni a többi úton közlekedőre. Nem mondom rengeteg ember vár valamilyen szervtranszplantációra és szükség van donorokra is, de csak azért, mert egyes emberek kizárólag a gázt ismerik nem szükséges futószalagon gyártani a hullákat. Durva? Lehet! De ma Egerszegről hazafelé 'talán' nem sokon múlt az életünk.
Bár aki kilép az utcára az vállalja ezt a kockázatot. Csak egy a baj. Az egész kibaszott KRESZ a bizalom elvére épül. Attól, hogy én bízok még senki nem lesz megbízható... Sajnos....

Futótűz és előkerültem...

Kirázott a hideg pedig úgy leégtem, hogy lángolok! XD
Ó jaj, hát én ezt imádom!!! :D

Ide kattintva megnézhetitek magyar felirattal is! :)

cím nélkül

Régen fájt már annyira egy könyv. Úgy két órája fejezhettem be és most kezdek érezni valamit a fojtogató fájdalmon kívül. Most érzem, hogy elbúcsúzhatok és egyáltalán felfoghatom azoknak a szereplőknek a halálát, akiket szerettem. Olvasás közben valahogy erre nincs idő.
Voltak dolgok, amikkel nem értettem egyet. És van olyan veszteség, amiért utálom az írónőt. De túl sok érzelmet kihozott belőlem ahhoz, hogy kritizáljam. Egyszerűen nem tehetem meg.
Mindig hiányolom a boldog végeknek kijáró tisztességes oldalmennyiséget, ami képes megnyugtatni a felkavart lelkű olvasót De ha eddig az oldalak számával volt bajom, akkor igazából szavam se lehet, mert itt csak sorok jutottak egy relatív boldogabb végnek.
Tudom, felfogom, érzem, hogy ennyi fájdalom és szenvedés után, mint amit a szereplők átéltek, nem lehet felépülni teljesen, soha. És nem sok minden marad amiben az ember kapaszkodhat. És ha van is, az olyan mint egy mankó, amit legszívesebben eldobnál, de nem teheted, mert anélkül képtelen vagy egy lépést is tenni. És végül megszereted, mert nem igazán van más választásod. Őszintén szereted ugyan, de félsz, hogy egy nap bárki elveheti tőled és soha többet nem leszel képes tenni egyetlen lépést sem...

„Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”,

- Igaz."