Des - Leperegnek a könnyek - 2011

Leperegnek a könnyek kicsit másképp.

Tompos Kátya

Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már nem köt ide, csak a múlt
A kezed fogom, ma is ugyanúgy, mint régen, a képen ott vagy te is velem
És nem értem, miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


1 versszak

Ugyanúgy megyek előre,ugyanúgy nézek fel az égre
ugyanúgy kelek fel reggel,ugyanúgy emlékszem a képre
Ugyanúgy fekszem le,ugyanúgy csukom be a szemem
ugyanúgy álmodok,ugyanúgy hajtom le a fejem
Ugyanúgy megteszem,amit eddig tettem
ugyanúgy sétálok tovább ahogy tegnap mentem
Ugyanúgy színes vagy ugyanúgy színtelen
ugyanúgy édes vagy csak ugyanúgy íztelen
Ugyanúgy érzek,látok,ugyanúgy csak várok
ugyanúgy sírok,örülök ugyanúgy csak egy árok
Ugyanúgy szállok mintha nem is lenne szárnyam
ugyanúgy sétálok tovább mintha nem is lenne lábam
Ugyanúgy álom vagy ugyanúgy valóság is egyben
ugyanúgy maradtam egyedül és ugyanúgy leszünk ketten
Ugyanúgy ahogy ő ugyanúgy élek én is
ugyanúgy ahogy te ugyanúgy félek én is.

Tompos Kátya

 Egyedül csak védtelen gyermek vagy, ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj, egyszer tiéd lehet a világ
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


2 versszak

Nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el képzeltem
nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el terveztem
Inkább elindulok messzire úgy hogy nem is nézek hátra
talán találkozok valakivel aki csak a szívemet várta
Akivel örülök,és nevetek,ha kell akkor sírok
akivel egy életen át együtt harcolok és vívok
Kellenek a kínok,meg a feloldozás egyben
aki érti mire gondolok,az tudja már a tervem
Hogy mi a tettem,eddig miket tettem
hogyan kaptam meg azt amit kölcsön vettem
Csak mentem,mentem előre ameddig elláttam
mert amit összecsomóztam azt tegnap elvágtam
Ez nem egy álca inkább a szimpla valóság
fizetetlen érzések között nem csak egy adósság
Van egy szív,abból hamar lesz kettőfél
egyben dobogott kettő,sok ember ettől fél
Volt egy fél és rá talált a másik
így lett egy egész,mert együtt nem fázik a kettő.

Tompos Kátya

Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már

Alonzo - Determine

Francia rapp...
Sokat nem ismerek, de ez a legjobb...
Malheureusement (sajnos) nem tudok franciául, bár jobban belegondolva annyira nem is jön be a nyelv... :P
Központi témája a politika és az ehhez való viszonyulás. Vagyis ez esetben a nem tetszés kinyilvánítása. Az alap zene is jó és a franciákkal jó érzékkel választanak alap zenét. :)

EB 1960

Említettem már, hogy az 1960-as találkozónak elég mély politikai befolyása volt. De hogy ne egyből az izgalmas résszel kezdjem, ha már ez volt az első torna írok egy kicsit a kezdetekről.
Menjünk még visszább. 1927-ben egy Francia sportember (labdarúgó később játékvezető) Henri Delaunay álmodta meg a kontinens tornát és nyújtotta be a FIFÁ-nak az Európa-bajnokság tervezetét, amit a dél-amerikai bajnokság mintájára készített. Azonban a FIFA elnöksége féltve Európa pozícióját visszadobta az ötletet. Még ebben az évben Hugo Meisl (Ausztria futballminisztere) cselekedett és a csatlakozó európai országok labdarúgó-szövetségeinek összefogásával, útjára indította a válogatott csapatok részére az Európa-kupa versenysorozatot, amit 1955 után dr. Gerő Kupa néven négy évente rendeztek meg. 1960-ban pedig teljesült Henri Delaunay álma és akkor még Európai Nemzetek Kupája néven lebonyolították a kontinenstornát. Sajnos ő ezt már nem érhette meg, de az általa megtervezett mérkőzés sorozatot azóta is megrendezik.
1976-ig mindössze négy csapat vehetett részt, ezt a számot 1980-ban 8-ra, 1996-ban pedig 16-ra emelték.
(2008-ban a UEFA arról határozott, hogy a 2016-ban megrendezendő tornára már 24 ország kerülhet be. Tegyünk egy kis kitérőt. Európában 45 független ország van. Ebből mindössze kettőnek nincs válogatott csapata és legalább egy tucat van, akik hasonlóan évek óta vagy egyáltalán nem jutottak ki. De erről kár is bővebben beszélni.)
A '60-as és '64-es NEK-án egyenes kiesős, oda-vissza vágós selejtezők voltak, ezután csoportmérkőzések és pótselejtezők döntöttek. 1976-ig a rendező országot a résztvevő csapatok hazája közül választották ki. Ezt követően a selejtezők előtt döntötték el, hogy melyik országban rendezik a bajnokságot, így ettől fogva már annak az országnak a válogatottja automatikusan kvalifikálta magát a tornára. Érdemes megjegyezni, hogy a címvédő sosem jutott be automatikusan, nekik is részt kellett venniük a selejtezőn...
Visszatérve az első kontinenstornára, amit "kommunista őstornaként" is emlegetnek,ugyanis a négy bejutó csapat nem volt más mint, Franciaország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Szovjetunió, akik meg is nyerték a tornát. Első körben a Magyar csapatot Moszkvában 3-1-re míg itthon 1-0-ra verte.

A következő fordulóban Spanyolországgal kerültek össze és itt jön a dolog igazán érdekes része. Ugyanis a Spanyolok Franco tábornok utasítására a két ország feszült helyzete miatt nem utaztak el a Szovjetunióba a negyeddöntő első mérkőzésére. Hivatalosan Hruscsov, szovjet miniszterelnök politikája ellen tiltakozott ezzel a lépéssel a spanyol diktátor ám a pletykák szerint "szakmai" okok is közrejátszottak. Ugyanis Helenio Herrera, a spanyol válogatott nagy tekintélyű vezetője elutazott a szovjetekhez, hogy előkészítse csapata útját és megnézze az ellenfél lengyelekkel lejátszott mérkőzését, ami lenyűgözte őt. A Szovjet csapat fegyelmezett játékkal 7-1-re verte ellenfelét és egyes feltételezések szerint ez is befolyásolta Francisco Franco döntését.
Az Európa Labdarúgó szövetség próbálta győzködni a spanyolokat és még egy semleges területen lévő meccshelyszín lehetőségét is felvetette, de a döntésük végleges volt és még úgy sem voltak hajlandóak változtatni ezen, hogy 32 ezer svájci frankot kellett fizetniük a szovjeteknek a le nem játszott meccs miatt. Az UEFA végül játék nélkül továbbengedte a csapatot, akik a döntőben a legendás a kapus Lev Jastin lenyűgöző formájának köszönhetően 2-1-re megverte Jugoszláviát.

EB 2012

Igen, igen. Újabb szökőév, újabb futball Európa bajnokság. Rendesen lázba ég a kontinens. Még mi magyarok is. Legalább is rám ragad. Pedig a mi válogatottunk mikor is jutott ki utoljára erre a nemzetközi találkozóra?

Utánanéztem néhány dolognak velünk kapcsolatban, amit most megosztok veletek.
Nos a dátum 1972. Az abban az évben rendezett bajnokság volt, ahol a bronzmérkőzésen kikaptunk Belgiumtól 2-1-re, így egy "előkelő" negyedik hellyel zártuk Európa bajnoki pályafutásunkat. Jövőnk ugyan nincs. Legalább is én nem látok, és sajnálatos, hogy nem tudunk összehozni egy épkézláb csapatot amivel kijuthatnánk. Esküszöm én már annak is örülnék. Nem kell egyből bajnoknak lenni, de könyörgöm a selejt selejtezőn is nullák vagyunk... De hagyjuk a jelent, a múltról ha csak egy két szóban is, de érdemes beszélni. EB sikereink listája rövid. Annyira rövid, hogy nem is kellett volna többesszámba írni. Ugyanis mindössze egyetlen helyezést sikerült elérnünk. Ez a kontinenstorna 1960-ban került először megrendezésre, méghozzá Franciaországba, akkor még Európai Nemzetek Kupájának hívták. Ennek a mérkőzés sorozatnak elég komoly politikai háttere volt, de erről majd egy másik postban írok. Tehát az első szereplésünk 1964-ben a Spanyolországban megrendezett második ENK-án esett meg. Az akkori dicső válogatottunk megnyerte a bronzért folyó mérkőzést. A csapat olyan játékosokkal büszkélkedhetett, mint Albert Flórián, Varga Zoltán, Bene Ferenc. De rajtuk kívül még említést érdemel Komora Imre, Farkas János és Csernai Tibor is. Gondolom nem kell leírnom kik ők.
Az elődöntőbe nem mástól, mint a házigazda Spanyoloktól kaptunk ki. A rendes játékidő végét 1-1-es döntetlennel zártuk, de a hosszabbításban bekapott egy gól eldöntötte a meccset és így csak a harmadik helyért küzdhettünk meg Dániával, akiket 3-1-re vertünk hosszabbítással. Ráadásul úgy, hogy a fiatal játékosokat játszatták azon a mérkőzésen. Azt hiszem akkor még volt bennük lelkesedés és ambíció...
Tehát idén szomorú jubileumot élünk meg, ugyanis 40 éve volt először és utoljára eredményes a Magyar válogatott Európa Bajnokságon. Ez nem igazán ünneplésre méltó, de mindenképpen köszönet jár Baróti Lajosnak és akkori csapatának, akik nevét naggyá tette ez a sport, hogy legalább egy ilyen címmel büszkélkedhet kis országunk...

Kutyám napja :)

Mert nincs nála jobb barát. Ha valami bánt nem kérdez csak leül melléd és hagyja hogy tele sírd a bundáját, nincs nála megértőbb élőlény a földön. Bármikor képes neked örülni. Vigyáz rád és mindent megosztana veled. Az ebédjét a helyét a játékát... Önzetlen és mindig ott van mikor szükséged van rá...

„A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!”

"A kutyák igazából embernek képzelik magukat, valószínűleg egy gyereknek."

 "A "mindjárt jövök" nem vigasz a kutya számára. Ő csak annyit tud, hogy elmentél!"

  

"A kutya széles mosoly és szüntelenül mozgó farok. Ami a kettő közt van, nem igazán lényeges!"

"A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez."

" A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni."

"A kutyának csak egy célja van az életben: elajándékozni a szívét."

Sese & Canelita

Ma megvettem a KS új számát. Már ennek alapból története van. Tudni illik kis városunkban két helyen is lehet újságot kapni, plusz a postán. Gondoltam rápróbálok, de általában a közelben lévő nagyobb városba szoktam vásárolni menni. Az egyikbe nem szeretek bemenni a másikba inkább, de ott közölték velem, hogy nem rendelnek, mert még ott van a nem is tudom... három hónappal ezelőtti? Én lesokkoltam. Jobb helyeken az ilyen újságokat leakciózzák vagy visszaviszik. Neem ők tartogatják és teljes áron osztogatják. Mondom oké, akkor köszönöm szépen azt nem kérem. Még egy megerősítést miért járjak kicsit messzebb beszerezni a dolgaim. Aztán persze a postában nem csalódtam ott kaptam. Bár bírtam. A nő csak háromszor kérdezte meg, hogy biztos ezt kérem-e. Miért olyan meglepő még mindig ha egy lány sportújságot vesz? Én ezt komolyan nem értem... Mindegy...
Hazaértem és fellapoztam a frissen vásárolt sajtót. Megakadt a szemem egy rövidke cikken. "Csillag születik?" címen. Tudni kell rólam, hogy nem követem a kedvenc játékosaim magánéleti dolgait. Tudok róluk nagyon sok mindent. Na jó ez relatív. De a pályafutásuk és életük fontosabb mozzanatait eltudnám mondani, de hogy kinek ki az aktuális barátnője, hogy mennyi volt, hányadik kocsiját veszi, hol volt hétvégén... Még sorolhatnám, de ezekről fogalmam sincs. Twitteren nem követek senkit mert nem vagyok regizve. A facebookot pedig rommá teszi a rengeteg béna alkalmazás... Ha úgy van és kell az infó persze utánajárnék dolgoknak. A lényeg, szurkoló vagyok és csendes rajongó. Nem őrült fanatikus. :D

Nyilván van aki tudott már erről, de nekem tök új volt, hogy Ramos stúdióban énekelt. És ezt az újságból tudtam meg. Ez azért kicsit retró, nem? XD :D
Énekes barátja Canelita új lemezének felvételekor a Quién le voy a contar mis panes? (Magyarul: Kink mondjam el vétkeimet?) című leendő, valószínűleg megasláger elkészítésében működött közre a mi négyes mezben játszó hátvédünk.
Eszméletlen aranyos, ahogy teljes átéléssel énekel. Nehezen bírtam ki nevetés nélkül! :'D
Azt hiszem ezzel a húzásával bővíti majd a női rajongói táborát. ;)

Kedves Sergio!
Elismerem szép hangod van és szinte tökéletes a hangképzésed, de ne várd, hogy azt mondjuk pályát tévesztettél. Maradj csak a zöld gyepen. Egye fene ha úgy 20-30 év múlva (előbb ne) befejeznéd futball pályafutásod, akkor énekes még simán lehet belőled. Van jövője, de erről addig egy szót se többet. :D

De most komolyan? Nem édes? =)

Találkozunk...

Vasárnap szeretett csapatunk lejátszotta utolsó bajnoki meccset ebben a szezonba. Az egyik szemem sír és a másik is. Évről évre elcsodálkozok azon, hogy egy tőlem közel 2500 km-re lévő csapat ekkora örömet és szomorúságot bír okozni egyszerre. Örülök és egyrészt ezért hullatom a könnyeim. Örülök, mert bajnok lett a csapat és bár ezen már örömködtünk én még mindig mosolyra húzom a szám mikor eszembe jut, hogy milyen boldog arcokat láttam az Athletic Bilbao elleni győztes meccs után, mikor igazából bezsebelték a győzelmet. Bár ki ne mosolyogna ezen? Nem is kérdés. A bajnokság vége előtt két meccsel magukénak tudhatták a 32. bajnoki kupát. Ugyan még Granada és Mallorca vissza volt. Persze őket is megverték és még hat ponttal gazdagítva a tabella állását kerek 100 ponttal zárták a bajnokságot, 32 győzelemmel, 121 góllal érdemelték ki a 32. bajnoki címet. Rekordok dőltek meg és már ez nagy teljesítmény, hisz a csapat túlszárnyalta önmagát.
Őszintén szólva a Bernabeus ünneplést nem néztem. Hogy miért? Mert tudtam, hogy végigbőgőm. Így is elég volt olvasni a cikkeket a nyilatkozatokat látni a képeket és én már sírtam is.

Mondhat bárki bármit a Real Madrid a világ legjobb csapata. És ez most nem elfogultság. Mindenki azzal jön nekem, hogy de Messi lett a gólkirály... És ez kit érdekel? Az én véleményem az, hogy Cristiano és Messi két nagyon különböző ember. Az egyetlen közös bennük az, hogy csapatuk legjobb támadói. Cris a legönzetlenebb szezonján van túl. Nem egy gólpassz fűződik a nevéhez, ami azért egy csatártól nem megszokott tőle pedig pláne nem, de egyéni versenye mellett a csapat győzelmére hajtott, ahogy a keret minden tagja. 46 góllal így is csodálatos teljesítményt nyújtott a Divisiónba. És hogy a többiekről is szóljak. Benzama 21 és Higuain 22 gólja a bajnokságban magáért beszél. És hiszem, ha az utóbbi több lehetőséget kap ezek gólok száma ennél több lett volna, de így sincs ok panaszra, hisz minden idők legütősebb támadó triója mutatta meg mit tud. Pipita nyilatkozata viszont nekem több mint rémisztő és ez nem engedi, hogy teljesen felszálljak és örüljek.
„Gyönyörű hat évem volt itt. Az az igazság, hogy nem találok szavakat, melyekkel kifejezhetném hálámat ezért a szeretetért. Felemelő érzés. Mindig küzdenem kellett, semmit nem kaptam ajándékba. Mindent a munka alapozott meg. Nagyon hálás vagyok a klubnak, hogy segítettek, amikor lehetőségem volt játszani. Bárcsak minden jól végződne!"
Se az eleje se a vége nem sugall semmi jót. Mintha búcsúzna. Félek a nyártól, bár pletykák már így is terjengenek Kaká és az Ő távozását illetőleg. Nem akarom, hogy az argentin ne legyen a csapat tagja. Hidd el Gonza mi is azt szeretnénk, ha minden jól végződne. A kérdés, hogy kinek mi a jó?! Én szorítok neki, hogy maradjon ebben a "családba", hisz Madridisták milliója zárta szívébe ezt az önzetlen, jókedvű, szeretni való fiút. Nekem Tangolita segített, hogy jobban a szívembe zárhassam Őt. :)
Büszke vagyok a csapatra és arra, hogy erősíthetem ezt a tábort. Még akkor is ha csak a TV előtt...
Bár a BL elúszott, de ahogy Plácido Domingo mondta: "Tovább előre a 33. kupáért és 10. BL-győzelemért is!"
És igen tudom ezt mondjuk évek óta, de nekünk csak egy dolgunk van, szurkolni a csapatnak és bízni bennük, biztatni őket, hogy igen jövőre meglesz. Én legalább is ezt teszem, mert szeretném ha újra azért sírhatna az egyik szemem, mert örülök.
A másik szemem mindig a szomorú könnyektől fog csillogni, minden szezonzárás alkalmával. Ha belegondolok nem csak nekik volt rendszeres programjuk, hanem nekünk is. Mikor ők pályán voltak mi a TV előtt és ez bizony az életünk részévé válik és hiányozni fog, hogy szombat, vagy vasárnap este nem ülök oda a készülök elé és nem lép a királyi gárda a pályára. Nem izgulok végig 90 percet. Nem üvöltök a bírónak a kommentártornak, elfeledve, hogy a tv nem épp az ép elméjűek beszélgető partnere. De előfordult, hogy gyakran az én mondandómra kontrázott rá valamelyik közvetítő. Bár szerintem ez már mindenkivel előfordult aki nem tud csendben végignézni egy Real Madrid meccset...
Tudom, hogy nem tűnnek el és lesz néhány meccs még és barátságos találkozókon is fogom őket látni, de a mindennapjaimból fog hiányozni a csapat. Még jó, hogy ha már esetleg komoly elvonási tüneteim lennének, akkor az internet csodája csillapít ezen. Bár ez azért nem ugyanaz és utálhattok érte, de én várom az újabb szezont...
Ami remélem ennél is eredményesebb lesz. mert az ember igazából saját maga legnagyobb riválisa.
Hogy ne csak a sokat rúgott góllövőket említsem meg. Van itt még pár hálót talált labda, ami más nevéhez fűződik, mint a negyedik támadó játékos Callejon nevéhez az a bizonyos 5 gól. A védők is odatették magukat Pepe és Varane 1-1-el, Ramos és Marcelo 3-3-góllal járultak hozzá a bajnokság 121 góljához. A középpályások közül pedig Khedira 2, Kaká 5, Özil 4, Xabi 1, Altintop 1, és di María 5 voltak, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Persze a többiek se felejthetők, hisz beadások és passzok mélkül nincs játék és nincs győzelem. Így nagyon büszke vagyok minden egyes játékosra és gratulálok nekik.
(Valahol egy gól elveszett... :$)
Bejegyzésem végén azért megemlítenék még valakit, akinek sok köze volt ehhez a bajnoki címhez. Igaz néha a falra másztam tőle. Sokszor nem értettem mit miért csinál. Arról nem beszélve, hogy olyan a nézése mint egy süni háta. Bökős. Gondolom már rájöttetek, hogy José Mourinhora gondolok.

Azt hiszem a bajnokság végére Ő is kinőtte magát. Talán ő is elkezdett a saját hibáiból tanulni, igaz kis fázis késéssel. Győzelemre vitte a csapatot és megnyert egy nagyon fontos meccset a Barcelona ellen. Igaz a BL kicsúszott az ő kezéből is, de joggal állíthatjuk, hogy Murci bácsi a nagyok közé tartozik. A Real Madrid a negyedik csapat amit győzelemre vitt és bár ez nem változtat azon, hogy van néhány dolog amit nem tudok lenyelni, ha a csapat köszönetet mondott neki nekem is azt kell. És ha Gonzalo marad a Realnál még egy cuppanós puszit is küldök neki... Addig pedig csak annyit, hogy remélem a következő szezonban nem követi el ugyanazokat a hibákat mint idén. Fejlődjön onnan ahol most ezt az évet befejezte. Mert megvertük a Barcelonát, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a BM-et lesöpörve a pályáról ott legyünk a BL döntőbe... Még egy kis plusz a mostanihoz és még több kitartással egy kicsit jobb taktikával, és még egy cseppnyi szerencsével, ahogy a kapusok kapus és csapatkapitányok ásza, Iker is mondta, jövőre ott lehetünk, ahol lennünk kell a Bajnokok Ligája döntőbe...
Én ezzel zárom ezt a 2011-2012-es idényt és köszönöm, hogy ilyen izgalmas gyakran idegtépő meccseket láthattam, amik rengeteg góllal, csodás passzokkal gyönyörű beadásokkal és bravúros védésekkel volt megfűszerezve. Kedves csapat, Találkozunk "jövőre"!

<3 <3 <3 HALA MADRID <3 <3 <3

Mc Forma:Szárnyalok (km.KynGa) 2009

Mc Forma:Szárnyalok (km.KynGa)

Hosszú lesz az út,hosszú lesz a kiképzés
Hatalmas a fájdalom,durvább mint egy kivégzés.
De szükséges,mint a beszívás után a kilégzés
Ha eleinte parásabb,mint egy bírósági végzés.
De el kéne indulj,az utad megtalálni
Mert ha csak sopánkodsz,helyetted nem fogja kijárni azt senki.
De nincs mit tenni,nincs más kulcsszó csak ennyi erőt kéne venni.
Ne magad alatt vágjad a fát,törölj ki mindent mi régen nagyon fájt.
Kezdd el olvasni a könyv egy újabb lapját,a naptárt.
Ne nézzed,az órát,ne bámuld,csak szállj úgy mintha szabad lennél.
Elájul az ember ettől az érzéstől hidd el.
Mikor megvan minden mi kell haver,a lány,a ház,nyugalom
Szór száz alázat veled szemben,mikor a gondoktól már a szemed meg sem rebben.
Az erődet töltsd fel fullon,most már te lettél a jövőd
Gondolatát húzzad feszesebbre,így lesz csak hidd el
A lelki terepembe,a lelki terepembe.

Refr KynGa:
2*
Múlt időbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok
A jövőbe végre,ébren álmodok.

Most a békesség,a nyugalom tölt el
Hosszú volt az út,de döntöttem.
Hogy nem uralkodik rajtam örökre a milliónyi elvárás
Tönkre tenne a sok kényszerű korlát.
Mitől az ember nem látja amit látni lehet,
Minden ember álma a szabadság látványa
Ha tennél érte,hidd el téged is megtalálna.
Mikor érzed,hogy minden perc más mint a többi
Mikor érzed,hogy van időd hanyatt dőlni.
A hétköznapi monotonitást félrelökni,akkor lesz világos,hogy érdemes volt küszködni.
A sok szenvedés amin keresztül mentél,a sok tett amit megtettél.
A sok dolog mitől féltél,az mostanra már csak egy feledésbe merülő emlékképpé fabrikálódott át.
Most a dolgokat más szemszögből vizsgálhatod át.
Most már tisztán látod át,mit régen homály fedett.
Az élet túl sok dolgot lenyelet,de az ember attól erős,hogy sohasem feled.
Az emlék mindig veled,sokszor változnak az emberek
A szerepek,a helyek,a szeretet miből nem lehetne felsorolni eleget.
Ha teheted magadnak felelj meg,ne másnak tegyél eleget.

Refr KynGa:

Múlt időbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok
A jövőbe végre,ébren álmodok
Múlt időbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok (Gergő:Hidd el,hogy szárnyalok)
A jövőbe végre,ébren álmodok.(Gergő:Ébren álmodok,ébren álmodok)

Happy Feet 2

Egyszerűen imádom! Egy héten keresztül minden nap megnéztem és megunhatatlan. Pink hangjától konkrétan libabőrös leszek! A magyar szinkronizált változatban két szám is magyarúl hangzik el! És bár szép, meg se közelíti az eredetit, és na nekem hiányzik PINK hangja, így maradtam az angol változatnál...

Ez csak angolul hangzik el, de esküszöm jobb mint azeredeti a Queen-től.

Na jó nem, de ez így nekem jobban tetszik!

Ez pedig annyira szép, hogy nincsenek is rá szavak!

Pink - Bridge of light

Just when you think
Hope is lost
And giving up
Is all you got,
Blue turns black,
Your confidence is cracked,
There seems no turning back from here

Sometimes there isn't an obvious explanation
Why the holiest hearts can feel the strongest palpitations

That's when you can build a bridge of light,
That's what turns the wrongs all right
That's when you can't give up the fight

That's when love turns nighttime into day,
That's when loneliness goes away,
That's why you gotta be strong tonight,
Only love can build us a bridge of light

When your feet are made of stone
You're convinced that you're all alone
Look at the stars instead of the dark
You'll find your heart shines like the sun

Let's not let our anger get us lost

And the need to be right comes at way too high a cost
[From: http://www.elyrics.net/read/p/pink-lyrics/bridge-of-light-lyrics.html]

That's when love can build a bridge of light
That's what turns the wrongs all right
That's when you know it's worth the fight

That's when love turns nighttime into day
That's when loneliness goes away,
That's why you gotta be strong tonight
'cause only love can build us a bridge of light

Deep breath, take it on the chin
But don't forget to let love back in

That's when love can build a bridge of light
That's what turns the wrongs all right
That's when you can't give up the fight

That's when love turns nighttime into day,
That's when loneliness goes away
That's why you gotta be strong tonight
'cause only love can build us a bridge of light

Only love can build us a bridge of light...
Of light...
Of light...

És itt van magyarul is a szöveg! Lentre pedig beszúrtam amit a magyar szinkronban énekelnek! Azért van külömbség.

Pink: A fény hídja

Amikor már azt hiszed
Minden remény elillant
És nem tehetsz mást
Mint, hogy feladod
Amikor a kék feketévé sötétül
Amikor az önbizalmad megtört
Úgy tűnhet, innen már nincs visszaút

Van, hogy nincs rá egyértelmű magyarázat
Miért a legszentebb csillagok reszketnek a leginkább

Ilyenkor felépítheted magadnak a fény hídját
Ez majd átváltoztatja a rosszat jóvá
Ilyenkor nem szabad feladnod a harcot

Ilyenkor a szeretet sötétje napfénybe vált át
Ez majd elűzi a magányt
Ezért hát erősnek kell lenned ma éjjel
Csak a szeretet képes felépíteni a fény hídját

Amikor úgy érzed, ólomsúlyúak a lépteid
És biztos vagy benne, hogy teljesen magadra maradtál
A sötétség helyett nézz fel inkább a csillagokra
Ott rálelsz majd a szívedre, mely úgy ragyog, akár a nap

Nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a düh
De túl nagy árat kell fizetnünk jóságunkért cserébe

Ilyenkor felépítheted magadnak a fény hídját
Ez majd átváltoztatja a rosszat jóvá
Ilyenkor nem szabad feladnod a harcot

Ilyenkor a szeretet sötétje nappalba vált
Ez majd elűzi a magányt
Ezért hát erősnek kell lenned ma éjjel
Csak a szeretet képes felépíteni a fény hídját

Vegyél egy mély levegőt, emeld fel a fejed
Ne felejtsd el visszaengedni magadba a szeretetet

Ilyenkor felépítheted magadnak a fény hídját
Ez majd átváltoztatja a rosszat jóvá
Ilyenkor nem szabad feladnod a harcot

Ilyenkor a szeretet sötétje nappalba vált
Ez majd elűzi a magányt
Ezért hát erősnek kell lenned ma éjjel
Csak a szeretet képes felépíteni a fény hídját

Csak a szeretet képes felépíteni a fény hídját

Ez is szép, de az eredeti nyomába se ér,

és a mondanivalója is más egy kicsit!

Mes - Elárulnak szemeim 2007

Kinézek, szürke tájakat látok,
Magamba tekintek, gonosszá válok,
Én sem járok sokkal jobban,
Mint te barátom, ki benn állsz a sorban.
Én a kesztyűt, hidd el, felveszem,
Amit kell, azt biztos megteszem.
A belső értékeket előtérbe helyezem,
És ha azt mondják vesztettem, a ’májkomat’ leteszem.
Nézek magamra, egy hús-vér ember,
Aki bátor, most szólni nem mer,
Penge szorul nyakamhoz, elnyomja a hangomat,
Pedig most béke van, senki sem oltogat.
Depresszív állapot mi okozza a gondokat,
Nagyon rossz a helyzet, mégis mindenki bólogat.
Csatár vagyok, nem hagyom ki a gólokat.
Nem bírom tovább, de várják tőlem a legjobbat.
Bohóc vagyok,könnyem mossa sminkemet,
Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet,
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is, ami elűzi a bánatod.
Csak várhatod a megváltást a jövőben,
Majd láthatod a gyerekeid szemében,
Kiktől óvtad őket, ők meg azokká váltak.
Neked ők a legszebbek és azok is maradnak.


Refrén:
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.


Miközben énem egy darabját,kishúgom karomban tartom,
Kis arcát puszilom, szeretettel szorítom,
Elgondolkozok azon,jóváteszek mindent,majd ezen dolgozom,
És más lesz minden.Talán tévedek
És ugyanúgy holtak hajnalára ébredek.
De nem! Azt majd biztos nem hagyom,
S egy váratlan alkonyon átváltozom,
Bárányból farkas, hogy megvédjem a családom,
Ki tudja, mit elítélek, azt majd jónak látom.
És egyszerű mosollyal vágom el a torkom,
Ha nem bírom majd tovább, és azt mondom, feladom.
De nem! Az meg biztos nem én lennék,
Ha agyam is akarná, kezeim nem engednék,
Hogy életem, mit szerettem, saját magam elvegyem
Nem tehetem!Neved hűen kell őriznem.
De nem mondtam soha, hogy túlélem,
Remélem, nem várod el tőlem,
Hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom.
Lehet, képes vagyok rá, csak nem is akarom.


Refrén:
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Egy nap, ami akár lehetne az év összes napja is...

"Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle."

Sarah Dessen

A hétvégén a ballagó diákok mellett az anyáké volt a főszerep. Rengeteg virág cserélt gazdát két nap alatt. Szál, csokor, cserepes. Nem számított. Amerre néztem, csak a színes kavalkádot láttam mindenütt. Nem akarok most arról írni, hogy mennyire elüzletisedett a világ, mert ezt mindenki tudja. Haladunk a korral, és ha nem is akarunk beállni a sorba a társadalom, azt kívánja tőlünk, hogy tegyük meg, igazából nem is nagyon van más választásunk.
Eszembe jutott, hogy gyerekként május első vasárnapján a szikrázó napsütésbe vagy épp a szakadó esőbe rohantam ki az udvarra és másztam meg minden évben a két és fél méter magas bástyát, ami a szomszéd udvart választotta el a miénktől, hogy orgonát szedjek anyunak. Hatalmas csokorral a kezembe okozott gondolkodást, hogy is másszak le. Persze ez kisebb nagyobb hősiesen szerzett horzsolásokkal mindig sikerült és hát megérte. Megérte, mert láttam anyu szemébe az örömöt, hogy ezen a napon se felejtettem el. Mondjuk én nagy virág „tolvaj” hírében álltam. :) Vagy arra, hogy óvodásként vagy kisiskolásként egy műsor keretein belül adtuk át a saját kezűleg készült ajándékokat. Azt hiszem ő talán ezeknek örült a legjobban. Most már én is úgy veszem a neki szánt ajándékot, bár bevallom őszintén, hogy az orgona nem maradhat el. Az anyukák mellett még a nagymamák is megérdemlik, hogy ezen a napon köszöntsük őket. Az enyém a részemről főleg, de sajnos ő már nincs velünk, az ő szemébe, már nem csillog öröm, de róla se feledkezem meg, ahogy az év több napján, úgy ezen is friss virágot viszek a sírjára anyukámmal karöltve, mert neki volt az anyukája és egy kicsit az enyém is. Sokat köszönhetek ennek a két embernek, mert ők neveltek fel. Azt mondják a lányok apásak. Nekem nem volt alkalmam annak lennem. Még mielőtt felfoghattam volna, hogy milyen egy család a szüleim elváltak és már vagy 19 éve is van, hogy nem láttam az apámat. Csak képről ismerem és hallomásból. Nem volt rám kíváncsi és a tesómra se, bár sose értettem miért. Mikor első osztályba mentem éreztem először azt, hogy az én családom más, hogy nekem nincs apukám, de sose éreztem a hiányát. Ami talán rossz lehet, de anyutól, a mamától és a többi a családtagtól kaptam annyi szeretetet és odafigyelést, hogy nem volt szükségem az övére. Igaz nem túl hosszú életem során nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért. Miért nem volt kíváncsi a saját gyerekére, mikor anyu szerint engem nagyon szeretett. Sose tudtam felfogni, még most se. És bár nem mondtam soha senkinek, ahogy múltak az évek egy kicsit mégis elkezdett hiányozni az apa az életemből. Mégse voltam soha elég bátor, hogy megkeressem és megkérdezzem, miért nem kellettem, hogy megpróbáljam tartani vele azt a kapcsolatot, amire ő nem volt képes. Talán a csalódástól féltem, attól, hogy évek multán nem megölel, hanem rám csapja az ajtót. Mindig az volt bennem, hogy ha eddig nem volt rám kíváncsi ezután se lesz és ezt a gondolatot, nem tudtam kiverni a fejemből. Sokan nem értenek meg ezért, de ők nem így éltek, ők ezt nem érthetik. Nem hiszem, hogy el tudnám viselni, ha azt mondaná, menjek el, nem akar látni. Inkább tovább ringatom magam abban a hitben, hogy ez így volt jó, ennek így kellett lenni.
Sokat gondoltam arra milyen lett volna az életem, ha a családom együtt marad. Ha nem hullik szét, de persze ezen felesleg is agyalni, mert az idő nem halad visszafelé csak előre és a múlt olyan marad amilyen…

És habár csonka családom volt sose éreztem annak. A sors vagy az élet, ahogy tetszik elvette tőlem az apámat, de olyan családba nőttem fel ahol szerettek és törődtek velem, figyeltek rám és megtanítottak arra, hogy éljek tisztességesen. Soha nem fogom tudni meghálálni, hogy úgy neveltek fel, hogy soha nem éreztem hiányát annak az apai szeretetnek, amit igazán sose tapasztalhattam meg, de szerintem, ha az ember rossz helyen van olyanra is vágyik amiről nem tudja milyen. Igaz néha hiányzott és gyakran álmodoztam egy olyan életről ahol van apám, de mindennek ellenére úgy érzem teljes életet éltem a szeretteimmel! És ezt sose tudom kellő képpen megköszönni nekik...