2012. november 26., hétfő

A kutyák szőrös gyerekek...

Egyszer megkérdeztek egy kisfiút, hogy szerinte mi a szerelem.
Erre Ő azt felelte, hogy:
- A szerelem az mikor egy kutya megnyalja az arcod.
Persze kinevették, mire Ő hozzátette.
- Még akkor is ha egész napra egyedül hagyod...

Na igen. :)
Az én kutyám egyáltalán nem puszilkodós vagyis nyalakodós.
 Viszont:
 - mindenféle figyelmeztetés nélkül ugrik a hátadra ha tegyük fel leülsz a lépcsőre
és kérdés nélkül húzza ki a hajadból a hajgumit.
- Belemászik a zsebedbe, és követeli, hogy simogasd meg.
- Addig nem mozdul a kocsi mellől mag ki nem szállsz,
és türelmetlen nyüszítésbe kezd ha ezt nem teszed azonnal.
- Nem elég jó neki a csomagtartó, sőt még a hátsó ülés se.
Elől szeret utazni, melletted.
- Ha megsimogatod onnantól nincs menekvés rátelepszik a lábfejedre és nem hajlandó leszállni róla.
- Vásárlás után, mikor pakolsz ki a csomagtartóból felágaskodik a szélére beszimatol majd rád néz egy amolyan "Nekem mit hoztál" nézéssel.
- Ha rászólsz, mert épp arra készül, hogy kiássa a tűztövist, akkor megsértődik felmegy a kis teraszra, lefekszik és még rád nézni se hajlandó míg duzzog.
- Egyszerűen képtelenség gyalog elmenni otthonról, mert keserves sírásba kezd.
- Viszont messziről látja és hallja mikor jössz. Megismeri a motor hangját és a kapuban vár. Annyira izgatott, és úgy csóválja a farkát, hogy attól tartasz egyszer csak elszáll.
- Nem zavartatja magát ha épp kiszeretnél menni a házból és esetleg útban van, mert szeret az ajtóban feküdni. Lépd át. Ha mégis fel kell kelnie? Azt egy nagy sóhajtással teszi.
- Neki ugyanúgy jár a karácsonyi ajándék, ahogy neked,
és szívből örül neki, mert az biztos, hogy szívből adod.

Csányi Vilmos könyve felhívja figyelmet arra, amit minden kutyatartó tud, hogy "A kutyák szőrös gyerekek" 
Az enyém legalább is biztosan az. :)

A képeket főleg Esztinek, mert már olyan rég megígértem... :)







 



Laters

2012. november 21., szerda

"Csak egy hívás a boldogság"

Sikerült nem túl intenzív olvasási lázzal és ilyen olyan teendők közepette három nap alatt kiolvasni ezt a könyvet, ami nem tartozott az "azonnal olvasni akarom" kategóriába. Ez amolyan "majd megkeresem a neten" kategória. Legalább is a fülszöveg alapján ez volt az első benyomásom.
Hétfőn nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a szülinapi ajándékom lapjai közé.
Igyekszem általában nem spoileres ajánlást vagyis inkább véleményt írni. Most is erre fogok törekedni.

A borító nem épp szerelem első látásra, de ez nem jelent semmit. A belső ennél jóval több, de legalább tükrözi a történet lényegét. Átvitt értelembe még a madár is a csőrében lévő gyűrűvel...

A fülszöveg bármelyik könyves bolt honlapján elérhető úgyhogy azzal most sem vesződnék.

Sophie Kinsella könyveiben általában adott egy hétköznapi, őszinte, olykor-olykor zavarbeejtő helyzetekbe keveredő, vonzó hölgy, és egy gazdag, jóképű, vezetőbeosztásban dolgozó férfi, aki imád káromkodni és többször dühös a megengedettnél. Mondhatni a szereplők nagyon is hasonlóak csak a helyszín és a történet más. Szerintem neki ez a védjegye. Talán a legismertebb regénye a Boltkóros naplója, amiből film is készült. Ha nem tudnám, hogy a két könyvet egy és ugyanaz a személy írta, akkor is érezném a hasonlóságot. Mind stílusban és mind szereplőválogatásban.

Rengeteget nevettem miközben olvastam. Nem halkan, hangosan. Volt, hogy a könnyem kicsordult. Poppy végtelenül egyszerű lány. A karaktere az utcáról lett kiemelve. Nem egy eszményi nő, aki elérhetetlen, hanem olyan, mint bárki más. Egy házasság előtt álló nő, aki görcsösen próbál megfelelni választottja családjának., akivel a kapcsolata egy hatalmas félreértés, a vőlegény miatt, aki képtelen bizonyos dolgokra...
A pasi, Sam pedig egy igazi üzletember, aki mindig nagyon-nagyon elfoglalt. A két karaktert pedig nem kerülhette el a XXI. századi népbetegség, a technikán keresztüli kommunikálás.
A telefon mindenki számára "kincs". Olyan, amiben nem szeretnénk, ha mások kutakodnának. Mondhatni az életünk egy része abba található. Jegyzetek, képek, telefonszámok, üzenetek, időpontok... Személyes, mondhatni intim és sokan nem szeretjük ha mások nézelődni akarnak benne. Igen, Én sem. Senkinek semmi keresnivalója benne. Magánszféra: amire mindenkinek szüksége van. MINDENKINEK!
De képzeld el, hogy megosztod valakivel a telefonod, képzeld el, hogy megosztod valakivel az életed. Beleolvashatsz az üzeneteibe az emailjeibe valamilyen szinten megismerheted és idővel úgy érzed jogod van beleszólni az illető életébe. Úgy gondolom, hogy az emberek sokkal őszintébbek egymással ha írásban kommunikálnak, nem pedig szemtől szembe "beszélnek" egymással, de mi van ha az illetőt pont így ismered meg. És felteszed a kérdést: vajon milyen lesz az első találkozás? Vajon megszűnik a varázslat a két idegen között? Mennyire különbözik a két világ?...
Maga történet mindössze 10 napot foglal magába. 10 nap, ami annyira pörgős és eseménydús, hogy olyan mintha heteket, hónapokat foglalna magába.
Egyes jeleneteknél le kellett tennem a könyvet és elmondani egy elképedt úristent. Na nem azért, mert annyira szörnyű volt. Hanem azért mert már kínosan zavarba ejtő a szituáció és mivel teljesen képes voltam azonosulni Poppyval, kénytelen voltam még menni is egy két kört mielőtt újra a kezembe vettem. Nos ilyen cselekedetre még egy történet se vitt rá és ezt egyáltalán nem tartom negatívnak. Hatásos volt. Ahogy az is, hogy mikor már azt hittem itt a vége és jön a boldogság, semmi nem változott. Igaz akkor még volt pár oldal. Próbáltam kitalálni mi lesz a vége, hogy lesz ebből happy end, mert nem titok, az lett. Elárulom, nem sikerült kitalálnom, de a lényeg, hogy a "VÉGE" szót mosolyogva olvastam el...
Egy mondatban: Könnyű, csajos, romantikus történet, ami  megnevettet, ha egy kis kikapcsolódásra vágysz. :)
Könyv adatok:
Szerző: Sophie Kinsella
Cím: Csörögj rám!
Oldalszám: 366
Kiadó: Kelly Kft
Kiadás éve: 2012
Kategória: Szórakoztató irodalom, romantikus
Laters

2012. november 19., hétfő

November közepén túl...

Ennyi, eddig bírtam. Bevallom nőiesen, gyenge vagyok.
Próbálom, esküszöm próbálom, de egyre nehezebben fojtom el a karácsonyi hangulatot.
De hogy is kerülhetném el? Mikor még a csapból is karácsonyi boa folyik?
Minden talpig díszben és Én ne vegyem észre. Na persze. Esélytelen. De azért még próbálkozom. :)
Itthon gondosan elzártam minden fenyőt, gömböt, égősort és futófényt időlakat alá.
Csak és kizárólag december elején nyílik a zár.

Ez is még csak inkább tél váró, mint karácsony.
Egyébként nem vagyok oda a télért, ha nincs hó, olyan sivár és élettelen minden, hogy nagy erőfeszítésembe kerül nem ugyanolyan élettelennek lennem.
A korai hóesést se szeretem.
És igen most jön az, hogy nekem semmi nem jó.
Ó dehogynem. Gyerekkorom négy évszaka. Az tökéletes lenne. :D

Mikor volt tavasz. A reggeli hűvös időbe elindultál kabátba és délutáni melegben már azon gondolkodtunk a parkban, hogy lehetne megoldani, hogy a kabátokat egészen kicsire tudjuk hajtogatni, hogy ne kelljen cipelni.
Mikor volt nyár villámokkal és nyári, meleg záporokkal, amikben élvezet volt bőrig ázni.
Mikor volt ősz, és a levelek nem elszáradtak hanem színesen hulltak le és takarták el a füvet.
És a tél. Mikor a hóesés nem csodaszámba ment, mikor a szánkó még tökéletes ajándék volt. Mikor nem tudtam aludni és éjjel hóembert építhettem.
Akkor még minden olyan volt amilyennek lennie kellett.
És most tudom ez mind csak álom, de én akkor is erre vágyom...

Most épp tv-tnézek, agy inkább hallgatok, mert ezt a bejegyzést írom és arra kaptam fel a fejem, hogy egy kibaszott Tomi rókát szinkronizál Nicolas Cage magyar hangja, vagyis Józsa Imre. Ez annyira illúzió romboló. Miért pont egy róka?
 Egyébként szeretem a filmjeit. A kedvencem a Képlet attól függetlenül, hogy nem abban alakítja a legnagyobb szerepet. Ott inkább a történet, ami megfogott. Na persze egy katasztrófa film függőt ne fogna meg? Igen az vagyok. És hogy lettem az? Nos, szoktattam magam a gondolathoz, azzal, hogy film-film után látom elpusztulni a földet. Hogy miért? Mert a tesóm kapott egy könyvet 365 kérdés és felelt volt a címe. Négy-öt éves lehettem akkor és volt benne egy kérdés, amit nem fogok tudni szó szerint idézni, de a lényeget soha nem fogom elfelejteni. Az volt a lényeg, hogy mégis meddig él a Föld... A válasz pedig? Valami ehhez hasonló... A Föld x milliárd év múlva akkorára fúvódik, hogy eléri majd a napot és felrobban. Gondolhatjátok milyen trauma volt az nekem. Konkrétan napokig sírtam, azt hajtogatva, hogy nem akarom, hogy meghaljon a föld vagy anyukám vagy a mamám vagy Én vagy bárki más. Nem voltam tisztában a milliárd év, de talán még egy év fogalmával sem. Anyu azzal próbált nyugtatni, hogy az még nagyon sokára lesz, de persze ez nekem akkor csekély vigaszt nyújtott, mert ha holnap lesz ha évek múltával meg fog történni és akkor utána nem lesz majd semmi, akkor még nem tudtam, hogy senki nem él örökké, de persze ezt nem mondhatta. Az csak olaj lett volna a tűzre. Aztán idősödtem és tanultam, időről, halálról és az emberiség pusztító erejéről is. Később pedig elkezdtem katasztrófa filmeket nézni. Láttam, hogy az emberek mennyi mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a katasztrófát így kicsit megnyugodtam. Persze akkor már tudtam, hogy azt a szörnyűséget, amit az a könyv ír meg se érem. És hogy azért az nem egészen úgy működik ahogy az ott írva volt... A közelgő világvégében egyébként nem hiszek, hisz párat már az én csekély kis életem alatt is megjósoltak, miért pont ez lenne valós? Nem? Ez nálam nem is téma, úgyhogy erről ennyit.
Hú nagyon elkalandoztam. Na mindegy ez már így marad. :D
És hogy kuszáljam még. Jelentem a Gumi macik ma megszállták a gépemet a pasim unokaöccsének, Bencének jóvoltából. :D Pár képet megért...



Laters

2012. november 15., csütörtök

olvaSOKk

Most, hogy végre sikerült megírnom Mesutos sztorim 6. fejezetét, -megjegyzem halkan fent is van- nekilátok olvasni az elmaradásaimat. Nem kevés és már alig várom, hogy belevessem magam.De előtte felpakolok némi élelmet és még le is tusolok, mert ha belemerülök, akkor végem.
Tehát Vii most szépen elveszik a BLOGOK CSODÁLATOS TÖRTÉNETEIBEN!
Laters

2012. november 7., szerda

Köszönöm, köszönöm és köszönöm....


Idén előbb jött a Jézuska. :D A blogomon biztosan!
Minden esetre ünneplésre adtatok okot!
Mikor kevesebb mint egy éve megnyitottam a blogom, amin két történetet indítottam, nem hittem volna, hogy valaha is elérem ezt a látogatottsági szintet. Kitörő örömmel és könnyes szemekkel tudatom, hogy az olvasóimnak köszönhetően ma átléptem a 100.000-et és ez nekem akkora ajándék, amit soha nem mertem volna kérni. Ezek nem pusztán számok. Ebben látok hitet, bizalmat és várakozást. És nagyon-nagyon hálás vagyok minden egyes kattintásért, pipáért, kommentért, üzenetért. Mind nagyon sokat számít és sokat segít abban, hogy folytassam, és bár csak egy lelkes amatőr vagyok, bízzak magamban. :)
Nagyon-nagyon boldog vagyok!
=D
Köszönöm Nektek!
Imádatom!
<3

Az ötven árnyalattal is elcseszett Christian Gray...

Szeretek könyvesboltokba járni és ott elidőzni, keresni a legújabb könyvet, ami eléri a szívemet. Ránézni egy borítóra és beleesni, aztán csalódni, mert belül nem is biztos, hogy annyira jó. Elolvasni több tucat fülszöveget hogy egy idő után azt se tudjam ki kivel van. Aztán újra körbejárni a kínálatot, óriási dilemmával küszködve és végül üres kézzel távozni... Na igen ez vagyok én... :D

A tescoba beérve is az első utam, mindig jobbra vezet a könyvek felé, hogy megnézzem mi a kínálat.
Kismilliószor mentem el az elmúlt hónapokba egy könyv mellett aminek szürke nyakkendő volt a borítóján. A furcsa az volt, hogy hetek elteltével is legelöl pihent. Akkor eljutottam addig, hogy jobban megnézzem, de csak úgy messziről. A szerző nem volt ismerős a cím pedig... A szürke ötven árnyalata. Azt hittem valami tanulmány, arra se vettem a fáradságot, hogy a kezembe vegyem. Tovább álltam.
Aztán hallottam egy regényről egy trilógiáról, amit csak úgy emlegetnek A KÖNYV. Bizony, csupa nagybetűvel. Uralta és még most uralja a sikerlistákat az erotikával túlfűtött történet. Több ezer példány kelt el a megjelenést követően alig pár nap alatt.
Na mondom Hűha. Kíváncsi lettem mi az ami ennyire felbírta korbácsolni a nőket, hogy a párjukat küldjék a könyvért sorbaállásra kényszerítve. Fura volt, hogy érett felnőtt nők, családanyák rajonganak a Szürke könyvért, mint annak idején a tinik a Twilightért. :D
Megjegyzem mondták is, hogy "Twilight felnőtteknek" . Nos van benne valami, de inkább nem folyok bele. Szeretném elvonatkoztatni a dolgot és ha választanom kell, akkor inkább szex őrültek, mint vámpírok! :D

Szeretek először magam véleményt alkotni úgy általában mindenről és nem olvasom el a kritikákat. Egyrészt azért, mert általában spoiler gyanúsak, másrészt azért, mert nem vagyunk egyformák.
Nem vettem meg a könyvet, mert kicsit drágállottam érte a 4000 Ft-ot. :/
Egy egész délutánom elment arra, hogy találjak egy használható linket ahonnan le tudom tölteni. Tudom-tudom csúnya dolog, de mentségemre szolgáljon, hogy nem terjesztem, nem töltöm fel sehova. Csak és kizárólag saját használatra. (Persze ha valakit érdekel tudok segíteni)

Siker koronázta  több órányi kutakodásomat. Előhalásztam az ágy alól az e-olvasómat és rátöltöttem a könyvet, befészkeltem magam a fotelembe és elkezdtem olvasni.

 Az olvasóm <3
Első körben megállapítottam, hogy a fordítás nem épp a színvonal csúcsa, de ez nem vette el a kedvem. Utólag kiderült, hogy kedves András kapott is hideget, meleget a munkájáért, de én ebbe nem mennék bele. A könyvet kiadták, utólag pedig mindenki nyelje le a nemtetszését vagy olvassa angolul. Egy középfokkal már lazán lehet.

A főszereplő hölgy egy 21 éves végzős egyetemista lány. Anastasia Steele, okos, szép és csendes. Szívességet tesz  gyengélkedő barátnőjének azzal, hogy elmegy helyette meginterjúvolni a pofátlanul fiatal (27 éves) multimilliárdost, Christián Grayt. Hm... Christián... Olyan fülbemászó ennek a névnek a csengése. Aki nem mellesleg átkozottul jóképű, őrjítően titokzatos és idegesítően zárkózott. A vonzalom az első pillanattól kezdve kölcsönös, de míg Ana szűz és még csak egy valamirevaló kapcsolata sem volt, addig Christián pontosan tudja mit vár el egy nőtől, mit vár a lánytól. Alázatot, engedelmességet, irányíthatóságot. Az ágyban és azon kívül is, de mindezt csupán pár napig. Christián nincs tisztában a kapcsolat fogalmával. Szexuális ízlése pedig nem éppen hétköznapi. Vagy csak nekem nem. Ajánlatot tesz, és egy szerződésbe foglalja elvárásait.
Ana tapasztalatlanságát és naivitását ellensúlyozza bátorsága és vonzalma, a férfi iránt. Christián pedig engedve addigi megalkuvást nem ismerő uralkodás mániás énjéből, hajlandó kompromisszumot kötni a lánnyal annak érdekében, hogy a dolog működjön kettőjük között. Egy olyan útra lépnek, ami mindkettőjük számára új és ismeretlen. Nagyon sok mindent tanulnak egymástól és Ana sokat megtud Christián múltjáról és próbálja megérteni, miért lett olyan amilyen. Sok örömet és bánatot okoznak, miközben igyekeznek megfelelni a másiknak. Christián ugyanúgy tapasztalatlan a normális kapcsolat terén, mint Ana és sok "Elsőt" élnek át együtt. A lány olyat képes mutatni és adni a férfinak pusztán önmagával, ami új dolgokat ébreszt fel benne és rádöbbenti, hogy életében először Ő is Többet akar...

A nyelvezet igen egyszerű. Sőt talán túl egyszerű, főleg az első rész, és ez nem feltétlenül pozitív És ebben a könyvben nem a cselekmény az, ami lebilincselő, habár engem az is megfogott. Az első két részt egymás után olvastam el ezért nem is tudom figyelmen kívül hagyni.
Maga a műfaj, kimondottan az Erotika nem nagyon szerepelt a listámon márpedig ez a könyv nem a romantikus regény besorolást kapta... Amit meg is értek, hisz18-as karikás. A történet teli van szexuálisan túlfűtött jelenetekkel. Az írónő kendőzetlenül mégis a jó ízlés határán belül adja át az intim pillanatokat, amik igenis hatással vannak az emberre. Legalább is rám hatással voltak Meg kell hagyni nem egy túl jól felépített történetről van szó, de ezek a jelenetek úgy érzem mindezért kárpótolják az olvasót, már ha vagyunk annyira nyitottak, hogy befogadjunk egy ilyen pimaszul és zavarba ejtően szókimondó történetet.
Bár engem nem csak ez fogott meg. A főszereplő egy túl tökéletes pasi a maga elcseszettségével, aki állítása szerint nem érdemel se szeretet se törődést, akinek borzalmas gyerekkora volt és a mai napig szenved az akkori megrázkódtatásoktól. Szerinte nincs szíve és képtelen érzelmekre. Christián a történet során egy komoly személyiségváltozáson megy keresztül Ana segítségével, és érte. Egyesek szerint ez a változás lealacsonyodás, szerintem pedig felemelkedés. Felülemelkedik önmagán és a démonjain, elhiszi, hogy többet érdemel, és igenis képes többet adni, ami szerintem nem feltétlenül rossz...
Érzelmekben nincs hiány. Én nevettem, vágyakoztam és sírtam is míg olvastam. Éreztem a szorítást a hasamba, a szívembe és a torkomba is. Azok közé tartozok, akiket megfogott "Ötven árnyalat" és ez magában foglalja a könyvet és Christiánt Gryt is. Na nem a perverzitása, hanem az, hogy nyilvánvalóan képes szeretni, csak nem tudja hogy kell. Hogy hatalmas szíve van és olyan érzelmekre képes, amikre más nem...

A harmadik rész majd csak harmincadikán jelenik meg úgyhogy még várnom kell rá, de a két extra fejezeten és a prológuson már túl vagyok angol nyelven...

A történet egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtudjam írni a Szerelem nethez az új részt! :D
Úgyhogy köszönet! :D