Egyszer megkérdeztek egy kisfiút, hogy szerinte mi a szerelem.
Erre Ő azt felelte, hogy:
- A szerelem az mikor egy kutya megnyalja az arcod.
Persze kinevették, mire Ő hozzátette.
- Még akkor is ha egész napra egyedül hagyod...
Na igen. :)
Az én kutyám egyáltalán nem puszilkodós vagyis nyalakodós.
Viszont:
- mindenféle figyelmeztetés nélkül ugrik a hátadra ha tegyük fel leülsz a lépcsőre
és kérdés nélkül húzza ki a hajadból a hajgumit.
- Belemászik a zsebedbe, és követeli, hogy simogasd meg.
- Addig nem mozdul a kocsi mellől mag ki nem szállsz,
és türelmetlen nyüszítésbe kezd ha ezt nem teszed azonnal.
- Nem elég jó neki a csomagtartó, sőt még a hátsó ülés se.
Elől szeret utazni, melletted.
- Ha megsimogatod onnantól nincs menekvés rátelepszik a lábfejedre és nem hajlandó leszállni róla.
- Vásárlás után, mikor pakolsz ki a csomagtartóból felágaskodik a szélére beszimatol majd rád néz egy amolyan "Nekem mit hoztál" nézéssel.
- Ha rászólsz, mert épp arra készül, hogy kiássa a tűztövist, akkor megsértődik felmegy a kis teraszra, lefekszik és még rád nézni se hajlandó míg duzzog.
- Egyszerűen képtelenség gyalog elmenni otthonról, mert keserves sírásba kezd.
- Viszont messziről látja és hallja mikor jössz. Megismeri a motor hangját és a kapuban vár. Annyira izgatott, és úgy csóválja a farkát, hogy attól tartasz egyszer csak elszáll.
- Nem zavartatja magát ha épp kiszeretnél menni a házból és esetleg útban van, mert szeret az ajtóban feküdni. Lépd át. Ha mégis fel kell kelnie? Azt egy nagy sóhajtással teszi.
- Neki ugyanúgy jár a karácsonyi ajándék, ahogy neked,
és szívből örül neki, mert az biztos, hogy szívből adod.
Csányi Vilmos könyve felhívja figyelmet arra, amit minden kutyatartó tud, hogy "A kutyák szőrös gyerekek"
Az enyém legalább is biztosan az. :)
A képeket főleg Esztinek, mert már olyan rég megígértem... :)
Ez a kutya még mindig valami elképesztően gyönyörű, köszönöm a képeket <3
VálaszTörlés