"Csak egy hívás a boldogság"

Sikerült nem túl intenzív olvasási lázzal és ilyen olyan teendők közepette három nap alatt kiolvasni ezt a könyvet, ami nem tartozott az "azonnal olvasni akarom" kategóriába. Ez amolyan "majd megkeresem a neten" kategória. Legalább is a fülszöveg alapján ez volt az első benyomásom.
Hétfőn nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a szülinapi ajándékom lapjai közé.
Igyekszem általában nem spoileres ajánlást vagyis inkább véleményt írni. Most is erre fogok törekedni.

A borító nem épp szerelem első látásra, de ez nem jelent semmit. A belső ennél jóval több, de legalább tükrözi a történet lényegét. Átvitt értelembe még a madár is a csőrében lévő gyűrűvel...

A fülszöveg bármelyik könyves bolt honlapján elérhető úgyhogy azzal most sem vesződnék.

Sophie Kinsella könyveiben általában adott egy hétköznapi, őszinte, olykor-olykor zavarbeejtő helyzetekbe keveredő, vonzó hölgy, és egy gazdag, jóképű, vezetőbeosztásban dolgozó férfi, aki imád káromkodni és többször dühös a megengedettnél. Mondhatni a szereplők nagyon is hasonlóak csak a helyszín és a történet más. Szerintem neki ez a védjegye. Talán a legismertebb regénye a Boltkóros naplója, amiből film is készült. Ha nem tudnám, hogy a két könyvet egy és ugyanaz a személy írta, akkor is érezném a hasonlóságot. Mind stílusban és mind szereplőválogatásban.

Rengeteget nevettem miközben olvastam. Nem halkan, hangosan. Volt, hogy a könnyem kicsordult. Poppy végtelenül egyszerű lány. A karaktere az utcáról lett kiemelve. Nem egy eszményi nő, aki elérhetetlen, hanem olyan, mint bárki más. Egy házasság előtt álló nő, aki görcsösen próbál megfelelni választottja családjának., akivel a kapcsolata egy hatalmas félreértés, a vőlegény miatt, aki képtelen bizonyos dolgokra...
A pasi, Sam pedig egy igazi üzletember, aki mindig nagyon-nagyon elfoglalt. A két karaktert pedig nem kerülhette el a XXI. századi népbetegség, a technikán keresztüli kommunikálás.
A telefon mindenki számára "kincs". Olyan, amiben nem szeretnénk, ha mások kutakodnának. Mondhatni az életünk egy része abba található. Jegyzetek, képek, telefonszámok, üzenetek, időpontok... Személyes, mondhatni intim és sokan nem szeretjük ha mások nézelődni akarnak benne. Igen, Én sem. Senkinek semmi keresnivalója benne. Magánszféra: amire mindenkinek szüksége van. MINDENKINEK!
De képzeld el, hogy megosztod valakivel a telefonod, képzeld el, hogy megosztod valakivel az életed. Beleolvashatsz az üzeneteibe az emailjeibe valamilyen szinten megismerheted és idővel úgy érzed jogod van beleszólni az illető életébe. Úgy gondolom, hogy az emberek sokkal őszintébbek egymással ha írásban kommunikálnak, nem pedig szemtől szembe "beszélnek" egymással, de mi van ha az illetőt pont így ismered meg. És felteszed a kérdést: vajon milyen lesz az első találkozás? Vajon megszűnik a varázslat a két idegen között? Mennyire különbözik a két világ?...
Maga történet mindössze 10 napot foglal magába. 10 nap, ami annyira pörgős és eseménydús, hogy olyan mintha heteket, hónapokat foglalna magába.
Egyes jeleneteknél le kellett tennem a könyvet és elmondani egy elképedt úristent. Na nem azért, mert annyira szörnyű volt. Hanem azért mert már kínosan zavarba ejtő a szituáció és mivel teljesen képes voltam azonosulni Poppyval, kénytelen voltam még menni is egy két kört mielőtt újra a kezembe vettem. Nos ilyen cselekedetre még egy történet se vitt rá és ezt egyáltalán nem tartom negatívnak. Hatásos volt. Ahogy az is, hogy mikor már azt hittem itt a vége és jön a boldogság, semmi nem változott. Igaz akkor még volt pár oldal. Próbáltam kitalálni mi lesz a vége, hogy lesz ebből happy end, mert nem titok, az lett. Elárulom, nem sikerült kitalálnom, de a lényeg, hogy a "VÉGE" szót mosolyogva olvastam el...
Egy mondatban: Könnyű, csajos, romantikus történet, ami  megnevettet, ha egy kis kikapcsolódásra vágysz. :)
Könyv adatok:
Szerző: Sophie Kinsella
Cím: Csörögj rám!
Oldalszám: 366
Kiadó: Kelly Kft
Kiadás éve: 2012
Kategória: Szórakoztató irodalom, romantikus

Laters