Hajnali málna...

Nos hát! Ki az a hülye, aki olyan filmet néz meg, ami a legtöbb jelölést kapta az Arany Málnára? Na ki?
Hát Én! Teljes életnagyságban a biztosan nem ép elmével. :D
És, hogy melyik ez a filmnek nevezett komédia? Hát az Alkonyat című betegség negyedik részének második felvonása.
Sokáig húztam míg (végre?) megnéztem. Így utólag már tudom, hogy miért. :/ Kezdjük azzal a ténnyel, hogy átkozott rossz mozis minőségben néztem meg online, de úgy gondolom, hogy az a minőség nem ront a már amúgy is elcsépelt filmen.
Szerettem a könyvet, komolyan, annak idején szinte bele voltam esve, de most úgy érzem, hogy el kéne olvasnom újra, hogy rájöjjek mit is szerettem benne, mert, hogy ez az öt rész minden jót kiölt belőle az is biztos.
De most komolyan... Hogy lehetett egy olyan könyvet, ami sikerlistás és ami több millió példányban kelte el világszerte, ennyire elcseszni?
A számítógépes effektek, gondolok itt többek között a szegény farkasokra, annyira bénák, hogy az már fáj. És szegény kis csaj... Oké, oké tudom, hogy már alapjáraton sincs benne semmi természetes, de hogy valami trükkel összevágott arcocskával oldják meg a hirtelen öregedést... Mennyire nehéz megmosolyogtatni egy kisbabát? 90%-uk már attól hangosan kacag, ha annyit mondasz neki: kukucs. Ezek szerint ezzel Amerikában senki nincs tisztában...
De igazából ezek csak egy elcsépelt film elcsépelt mozzanatai voltak. Mert vegyük az egész történet egészét. És akkor felteszem a kérdését. Ez tényleg ennyire veszélyesen unalmas volt??? A válasz valószínűleg az újraolvasásban rejlik. Viszont közben határozottan érzem, hogy nem, nem volt ennyire unalmas.
De egy biztos, hogy a rendező nagy ötlete, az a bizonyos harc jelenet és az, hogy nem több mint Alice agyszüleménye sok embernek okozott csalódást.
Aki olvasta annak azért, aki utálja az egész Twilight sagat, annak pedig azért. Akinek mégis tetszett? Nos nem tudom eldönteni, hogy irigyeljem vagy sajnáljam.
Visszatérve az Arany Málnához.
A film 11 jelölést kapott. Amiből 7-et meg is szerzett. Többek között, a legrosszabb film, folytatás, színésznő, rendező, színészgárda. A legrosszabb női mellékszereplőnek járó díjat egyébként Rihanna kapta, pedig én feljebb emeltem Őt mint Kristent. Láthatólag ezt nem mindenki gondolta így. Viszont egyesek szerint ezt nem is kell komolyan venni, hisz nemhozzáértő kiváltságos emberek döntik el, mint az Oscar sorsát, amivel egyébként nem feltétlenül értettem egyet. Az egyetlen díj amit valóban megérdemelt Pi élete az a legjobb vizuális effekt címen kapta. De ez csak az én szubjektív véleményem. Így hagyom is azoknak a bizonyos hozzáértőknek. :)

Ezt is megértem!

Nagy büszkén jelentem, ma befejeztem az egyik történetem. Cím szerint a Kézzel - lábbal-t.

Kicsit szomorú vagyok, mert hiányozni fog,  de közben fantasztikusan jó érzés.

Ez az első történetem, amit "nagy" közönség előtt befejeztem. Ha a pipáknak hihetek 40 körüli állandó olvasóm volt, ami nekem igenis hatalmas teljesítmény. Olyan, amiről még csak nem is álmodtam. Rettentő hálás vagyok a kommentekért, amiknek mindig úgy örültem, mint szülinapos az ajándéknak és ösztönző hatással voltak rám, ahogy a pipák is. Az olvasók lelkesedése növelte az enyémet is, és adott erőt fejezetről-fejezetre a folytatáshoz. Amivel végül eljutottam odáig, hogy leírjam, VÉGE.

A történet közel áll hozzám, és szerettem írni, de valahogy az utolsó pár rész még jobban a szívemhez nőtt. Talán pont azért, mert tudtam, hamarosan befejezem.

Mikor egy igazán jó történetet olvasok és a végéhez közeledek sosem akarom, hogy vége legyen. Vágyom a végét, de közben utálom a gondolatot, hogy elfogynak a lapok. Biztos ismerős az érzés. Valahogy így van ez az írással is. Legalább is így érzem én! 

 A képek a Kézzel - lábbal fejezeteiben kerültek megosztásra, az idézet pedig Cris esküvői fogadalma, ami a 40. részben olvasható.

Én ezzel és ily módon búcsúzom Cristől és Hangától. Na és az olvasóktól.

Köszönöm, hogy velem voltatok. =)

Csütörtöki "zefi"

Amit ma hülyére hallgatok. Tessék lássék, vagy inkább hallassék.

Calvin Harris, Tinie Tempah közreműködésével...

Mint oly sok számnál a kliptől ez esetben se dobtam hátast. Találó, de egyszerűen nem és kész.

Szerintem sok videó lehúzza magát a számot és annak a mondanivalóját, ha egyáltalán van. Megjegyzem nem mindig kell, hogy legyen. Jó ha vannak zenék, amik szimplán csak szórakoztatás céljából születnek.

Nem kell mindennek a miértjét keresni. Van, amit egyszerűen csak élvezni kell és kész.

Őszintén szólva én néha örülök, ha nem kezdek el mélyen gondolkodni egy szám hallgatása, vagy könyv olvasása közben... De nézzétek el nekem, ez csak én vagyok. Olyan ez nálam, mint a könyvből film.

Persze nem mindegyik könyvadoptáció csapnivaló. Sőt egyszer mindent meg lehet nézni. Van amit többször is...

Mint a Hobbitot, amit tegnap megint megnéztem és még jobban szeretem, mint az első alkalommal. Talán mert most nem kellett egy moziban a hosszútávon kényelmetlen székben ücsörögnöm. Minden esetre nem zsibbasztott le eléggé, így a flashin lévő másik filmet is megnéztem.

A Csata hajót, amit szintén nem először láttam és valószínűleg nem is utoljára, mert szeretem azt a filmet. És soha nem Rihanna miatt akartam megnézni. Az Ő szerepe, nem is tudom. Nem számottevő, de nem is elhanyagolható, mindenesetre kellően elég időt kapott ahhoz, hogy megmutassa, színésznőnek is elmegy. Egyébként ha a színészkedést színészekkel/színésznőkkel mérném, akkor a legalja KStew lenne, a csúcson pedig Martin Freeman vetekedne Johnny Deppel.

Persze ez így nem lenne igazságos az énekesnővel szemben, hisz ők főleg főszerepet játszanak, és rendelkeznek jó pár éb gyakorlattal. Khm... persze nem mindenki... de mindenképpen dicséret, hogy a Bellát alakító színésznőnél klasszisokkal jobb.  Tudom, hogy rajongó milliói vannak oda érte, de könyörgöm. MIÉRT??? Ő még a való életben sem képes érzelmekre. Vagy csak a kamera feszélyezi? Nem tudom, de nem is érdekel így hajtűkanyarral vissza is térek a filmre. Tehát köszönet a Transformes atyjának, aki megörvendeztetett minket egy hasonlóan látványos filmmel. Csak annyira volt mű amennyire egy robotos film mű tud lenni. Ennek úgy is csak  a képzelet szabhat határt. A tengeri harc egyenesen huhh... Főleg a a rész fogott meg mikor a már műemlékké nyilvánított hadihajót újra csatába vitték. :D

Totál háborúellenes vagyok, de talán E.T.-n kívül én is minden a Földre pályázó, gyíkszerű, vagy nem gyíkszerű parazitát szívesen lelőnék. Ellenszenves szereplő itt is akad, és sajnos teljesen egyet kell értenem azzal, hogy vannak emberek akik a halál markában is önzőek maradnak. Erről meg vagyok győződve...

Minden estre remélem, ha egyszer valóban szükség lesz arra, hogy a kis világunk védelmének érdekében ellenségek képes lesznek összefogni hogy legyen holnapunk. :)

Ed Sheeran Nekem, bárhol, bármikor

 

mert annyit hallgathatom amennyit csak akarom és soha nem unom meg...