Képek, idézetek

2013

2012

 

 "A világ, bocsánat, szar,
de ugyanakkor színes is,
és mindkét tulajdonságából remek regényeket szőhetünk."

Fritz Gesing

május 3.

 >> >>

Ha szivárványt látok mindig jobb kedvem lesz.

Csak azért viselem el az esőt, hogy lássam,

ahogy az égre feszül ez a színes csoda.

Amiért érdemes megázni, mert tiszta,

érintetlen és gyönyörű.

Dísze és éke a borús égnek.

Az eső a szomorúságot míg a nap az örömöt jelképezi,

kettejükből születik a szivárvány, ami a boldogságot jelenti.

És ilyenkor újra meg újra rádöbbenek,

hogy ahogy szivárvány nincs eső nélkül,

ügy öröm sincs bánat nélkül.

május 4.

 >> >>

május 11

Valaki egyszer azt mondta, hogy jobban szereti a hideget, mert fel tud annyira öltözni, hogy ne fázzon, de ha igazán melege van akkor az ellen nem tud tenni. :)
Igaza lehet... Ellenben én egy különleges eset lennék. Novemberbe születtem szakadó hóesésbe, de jelentem utálom a telet a nyarat pedig szeretem. A szikrázó napsütés nekem lételemem. :) Hajlamos vagyok akár 29 fokban fázni, ha tudom, hogy csak annyi van. XD Én 30 fokba érzem jól magam. Vagy felette! =) Nyár én így szeretlek! :D

>> >>

Június 3 EB-re

 >> >>

Pufi zacsi őrület avagy el van a gyerek ha játszik! :D

június 21.

 >> >>

Én így szimpatizálok! :D

június 26

 >> >>

július 5 reggel 7:30

Öhm .. Tehát ez a hőmérő elég árnyékos helyen van egész nap, bár szélcsendesen... Mondjuk az most azt hiszem tök lényegtelen! Viszont az, hogy nincs fél nyolc se az kicsikét odabasz. Már bocs a kifejezésért! Ingyen szauna és szolárium, ezt adja most a természet ajcsiba! =)
Hát kitartást hozzá én azt hiszem magamat is megöntözöm, nem csak a virágokat! :D

>> >>

 Mikor Vii unatkozik és színt visz a dohányzók szürke füstös életébe! :D XD

Július 9.

>> >>

"Hogy vagyunk mi a tetovált rossz fiúkkal?

Mi nem állunk be a színpad előtti első sorba rajongani, mint a többi kis csaj.

Mi tudunk valami mást, amit ők nem.

Mi az ajtófélfának dőlve, unottan rágózva nézzük a műsort,

minket már nem hat meg a színház.

Megvárjuk, míg lekapcsolódnak a reflektorok,

míg a rajongók mindegyike hazaszéled.

És mosolyogva kérdezzük: milyen napod volt?"

>> >>

"...Néha azt szeretném, ha "Vigyázat törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. 

Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek,

hogy azért, mert olyan világban élünk,

 ahol nincsenek szabályok és olyan életet élünk,

ahol nincsenek törvények,

 másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj ami fáj..."

>> >>

 "Hiányod több, mint testi vágy.
Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged,
a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod,
az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod,
mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni,
a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged,
a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged...
Újra kezdeném az életet érted."

>> >>

Október 29. Az első hó

 >> >>

"...- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..."

 Az új hangulatvilágításom =)

"...Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan..."

>> >>

"Mire figyeltél ma jobban, a frizurádra, vagy a szívedre?

És mit figyeltél meg másokon: a menő kabátjukat, a plusz 

hat kilójukat, vagy a bennük rejlő lehetőségeket,

és a szárnyakat a hátukon?

A boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket,

vagy kaviárt eszel-e vacsorára.

Nem is azon, hogy lesz-e új telefonod a következő hónapban,

vagy sem.

Nem attól függ, hogy a Starbucksban,

vagy a sarki kisboltban veszed-e a kávédat,

és hidd el, nem is attól,

hogy titkárnő, vagy nagykutya vagy.

A boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e,

vagy másokra.
 Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól,

és arra figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába!

A kemény munka után pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened,

amire vágytál: a legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe.

Rohanj a céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé,

és meglátod, a sajátod üldözőbe vesz majd.

A boldogságot nem lehet hajszolni – megszelídíteni viszont igen.

És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé,

a nyomodba szegődik, és veled marad örökké."

>> >>

  Akkora luxusban, örömben és nem mindennapi dologban van részem már napok óta, hogy muszáj megosztanom veletek Ne gondoljatok nagy dologra. Mindössze arról van szó, hogy beköltözött a kazánházba egy Mezei tücsök, ami engem A NYÁRIMÁDÓT hihetetlenül boldoggá tesz.
Este mikor minden elcsendesedik Ő rázendít. Elég kinyitnom a szobám ajtaját, és becsukni a szemem. Különösebb képzelő erőre sincs szükségem, mert olyan csodálatosan játssza a nyár dalát, hogy varázsütésre úgy érzem magam mintha ott lennék egy lüktetően forró augusztusi éjszakában, kint a természetben. A fűben fekszem és nem csinálok mást csak bámulom a csillagokat...
Annyira egyszerű és meseszerűen csodálatos érzés. Melegség önti el a szívem, és már nem is tűnik olyan kegyetlennek a világ...

november 29.

"A legnagyobb télben tanultam meg,

hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem."

- Albert Camus -