kavargó gondolatok...

Fájt végignéznem a meccset. Még most sem igen hiszem el, amit láttam. Mind a játékosok, mind a szurkolók részéről. Én elhiszem, hogy nagy a nyomás, mindenki nyerni akar. De tudjátok mit? Nyerni könnyű. Veszíteni nehéz. És emelt fővel viselni a vereséget az igazán nagy feladat... És ha már itt tartunk, ennek a meccsnek nem volt győztese. Sportszerűségből, az egymással szembeni kölcsönös tiszteletből és mindabból, amit képviselnek, majdnem mindannyian leszerepeltek. Szerettem volna, hogy Figonak igaza legyen és a kupát Iker vegye át, mert ha valaki, akkor Ő megérdemli azok után, amit kiállt... De nem így történet... Ezért szívből kívánom, hogy a Real Madrid játékosai a szünet után újult erővel térjenek vissza. Mourinho emlékének még a gondolatától is mentes tiszta fejjel. Kívánom, hogy legyen elég erejük közösen felépíteni azt, ami nekem és rajtam kívül még több millió embernek jelenti a foci tiszta szeretetét... HALA MADRID!!!