Találkozunk...

Vasárnap szeretett csapatunk lejátszotta utolsó bajnoki meccset ebben a szezonba. Az egyik szemem sír és a másik is. Évről évre elcsodálkozok azon, hogy egy tőlem közel 2500 km-re lévő csapat ekkora örömet és szomorúságot bír okozni egyszerre. Örülök és egyrészt ezért hullatom a könnyeim. Örülök, mert bajnok lett a csapat és bár ezen már örömködtünk én még mindig mosolyra húzom a szám mikor eszembe jut, hogy milyen boldog arcokat láttam az Athletic Bilbao elleni győztes meccs után, mikor igazából bezsebelték a győzelmet. Bár ki ne mosolyogna ezen? Nem is kérdés. A bajnokság vége előtt két meccsel magukénak tudhatták a 32. bajnoki kupát. Ugyan még Granada és Mallorca vissza volt. Persze őket is megverték és még hat ponttal gazdagítva a tabella állását kerek 100 ponttal zárták a bajnokságot, 32 győzelemmel, 121 góllal érdemelték ki a 32. bajnoki címet. Rekordok dőltek meg és már ez nagy teljesítmény, hisz a csapat túlszárnyalta önmagát.
Őszintén szólva a Bernabeus ünneplést nem néztem. Hogy miért? Mert tudtam, hogy végigbőgőm. Így is elég volt olvasni a cikkeket a nyilatkozatokat látni a képeket és én már sírtam is.

Mondhat bárki bármit a Real Madrid a világ legjobb csapata. És ez most nem elfogultság. Mindenki azzal jön nekem, hogy de Messi lett a gólkirály... És ez kit érdekel? Az én véleményem az, hogy Cristiano és Messi két nagyon különböző ember. Az egyetlen közös bennük az, hogy csapatuk legjobb támadói. Cris a legönzetlenebb szezonján van túl. Nem egy gólpassz fűződik a nevéhez, ami azért egy csatártól nem megszokott tőle pedig pláne nem, de egyéni versenye mellett a csapat győzelmére hajtott, ahogy a keret minden tagja. 46 góllal így is csodálatos teljesítményt nyújtott a Divisiónba. És hogy a többiekről is szóljak. Benzama 21 és Higuain 22 gólja a bajnokságban magáért beszél. És hiszem, ha az utóbbi több lehetőséget kap ezek gólok száma ennél több lett volna, de így sincs ok panaszra, hisz minden idők legütősebb támadó triója mutatta meg mit tud. Pipita nyilatkozata viszont nekem több mint rémisztő és ez nem engedi, hogy teljesen felszálljak és örüljek.
„Gyönyörű hat évem volt itt. Az az igazság, hogy nem találok szavakat, melyekkel kifejezhetném hálámat ezért a szeretetért. Felemelő érzés. Mindig küzdenem kellett, semmit nem kaptam ajándékba. Mindent a munka alapozott meg. Nagyon hálás vagyok a klubnak, hogy segítettek, amikor lehetőségem volt játszani. Bárcsak minden jól végződne!"
Se az eleje se a vége nem sugall semmi jót. Mintha búcsúzna. Félek a nyártól, bár pletykák már így is terjengenek Kaká és az Ő távozását illetőleg. Nem akarom, hogy az argentin ne legyen a csapat tagja. Hidd el Gonza mi is azt szeretnénk, ha minden jól végződne. A kérdés, hogy kinek mi a jó?! Én szorítok neki, hogy maradjon ebben a "családba", hisz Madridisták milliója zárta szívébe ezt az önzetlen, jókedvű, szeretni való fiút. Nekem Tangolita segített, hogy jobban a szívembe zárhassam Őt. :)
Büszke vagyok a csapatra és arra, hogy erősíthetem ezt a tábort. Még akkor is ha csak a TV előtt...
Bár a BL elúszott, de ahogy Plácido Domingo mondta: "Tovább előre a 33. kupáért és 10. BL-győzelemért is!"
És igen tudom ezt mondjuk évek óta, de nekünk csak egy dolgunk van, szurkolni a csapatnak és bízni bennük, biztatni őket, hogy igen jövőre meglesz. Én legalább is ezt teszem, mert szeretném ha újra azért sírhatna az egyik szemem, mert örülök.
A másik szemem mindig a szomorú könnyektől fog csillogni, minden szezonzárás alkalmával. Ha belegondolok nem csak nekik volt rendszeres programjuk, hanem nekünk is. Mikor ők pályán voltak mi a TV előtt és ez bizony az életünk részévé válik és hiányozni fog, hogy szombat, vagy vasárnap este nem ülök oda a készülök elé és nem lép a királyi gárda a pályára. Nem izgulok végig 90 percet. Nem üvöltök a bírónak a kommentártornak, elfeledve, hogy a tv nem épp az ép elméjűek beszélgető partnere. De előfordult, hogy gyakran az én mondandómra kontrázott rá valamelyik közvetítő. Bár szerintem ez már mindenkivel előfordult aki nem tud csendben végignézni egy Real Madrid meccset...
Tudom, hogy nem tűnnek el és lesz néhány meccs még és barátságos találkozókon is fogom őket látni, de a mindennapjaimból fog hiányozni a csapat. Még jó, hogy ha már esetleg komoly elvonási tüneteim lennének, akkor az internet csodája csillapít ezen. Bár ez azért nem ugyanaz és utálhattok érte, de én várom az újabb szezont...
Ami remélem ennél is eredményesebb lesz. mert az ember igazából saját maga legnagyobb riválisa.
Hogy ne csak a sokat rúgott góllövőket említsem meg. Van itt még pár hálót talált labda, ami más nevéhez fűződik, mint a negyedik támadó játékos Callejon nevéhez az a bizonyos 5 gól. A védők is odatették magukat Pepe és Varane 1-1-el, Ramos és Marcelo 3-3-góllal járultak hozzá a bajnokság 121 góljához. A középpályások közül pedig Khedira 2, Kaká 5, Özil 4, Xabi 1, Altintop 1, és di María 5 voltak, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Persze a többiek se felejthetők, hisz beadások és passzok mélkül nincs játék és nincs győzelem. Így nagyon büszke vagyok minden egyes játékosra és gratulálok nekik.
(Valahol egy gól elveszett... :$)
Bejegyzésem végén azért megemlítenék még valakit, akinek sok köze volt ehhez a bajnoki címhez. Igaz néha a falra másztam tőle. Sokszor nem értettem mit miért csinál. Arról nem beszélve, hogy olyan a nézése mint egy süni háta. Bökős. Gondolom már rájöttetek, hogy José Mourinhora gondolok.

Azt hiszem a bajnokság végére Ő is kinőtte magát. Talán ő is elkezdett a saját hibáiból tanulni, igaz kis fázis késéssel. Győzelemre vitte a csapatot és megnyert egy nagyon fontos meccset a Barcelona ellen. Igaz a BL kicsúszott az ő kezéből is, de joggal állíthatjuk, hogy Murci bácsi a nagyok közé tartozik. A Real Madrid a negyedik csapat amit győzelemre vitt és bár ez nem változtat azon, hogy van néhány dolog amit nem tudok lenyelni, ha a csapat köszönetet mondott neki nekem is azt kell. És ha Gonzalo marad a Realnál még egy cuppanós puszit is küldök neki... Addig pedig csak annyit, hogy remélem a következő szezonban nem követi el ugyanazokat a hibákat mint idén. Fejlődjön onnan ahol most ezt az évet befejezte. Mert megvertük a Barcelonát, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a BM-et lesöpörve a pályáról ott legyünk a BL döntőbe... Még egy kis plusz a mostanihoz és még több kitartással egy kicsit jobb taktikával, és még egy cseppnyi szerencsével, ahogy a kapusok kapus és csapatkapitányok ásza, Iker is mondta, jövőre ott lehetünk, ahol lennünk kell a Bajnokok Ligája döntőbe...
Én ezzel zárom ezt a 2011-2012-es idényt és köszönöm, hogy ilyen izgalmas gyakran idegtépő meccseket láthattam, amik rengeteg góllal, csodás passzokkal gyönyörű beadásokkal és bravúros védésekkel volt megfűszerezve. Kedves csapat, Találkozunk "jövőre"!

<3 <3 <3 HALA MADRID <3 <3 <3