Rövidnek rövid, de részlet. . .

. . . Még mielőtt tudatosan vagy véletlenül a tekintetem a küldés idejére siklott volna, csengettek. A szívem nagyot dobbant, de ezzel egy időben össze is rezzentem. Nem vártam senkit, és egy rövid pillanatig arra gondoltam, hogy úgy teszek, mintha itthon sem lennék, és nem nyitok ajtót. De mégis felálltam. Igaz egy szál vágott virágban több élet és lelkesedés volt, mint bennem. Elvonszoltam magam az ajtóig és szélesre tártam a hívatlan vendég előtt. . .