EB 64' 68' 72' 76'

Luxemburg a csúcson 64'

A második, még mindig Európai Nemzetek Kupája néven megrendezett bajnokságot a házigazda Spanyolország nyerte a Szovjetunióval szembe. A politikai enyhülés következtében most nem lépett vissza és fordulatos döntőt játszott a címvédőkkel a Santiago Bernabéuban közel 80000 néző előtt. Már a hatodik percben vezetett a hazai csapat Pereda góljával, ami az az évi kontinenstorna leggyorsabb gólja volt. Azonban erre rögtön a nyolcadik percben válaszolt a Szovjet csapat és a meccs, egészen a 84. percig döntetlenre állt, mikor is a győztes gólt Marcelino Martínez Cao rúgta az ellenfél hálójába így megnyerve a tornát.
Azonban nem ez az, amiről igazán érdemes beszélni az '64-es bajokságot illetőleg, hanem a nagy meglepetést okozó Luxemburgi válogatottról. Tudni kell, hogy itt a klubok csak és kizárólag amatőr játékosokat foglalkoztatnak, ami komolyan visszafogja a fejlődést. Azonban ebben az évben elérte Európa Bajnoksága csúcsát. Ugyanis ez a csapat kétszer verte meg hazai pályán az az óta futballhatalommá fejlődő Hollandiát. Amszterdamban 1: 1-es döntetlent játszottak Rotterdamban pedig 2: 1-re kikaptak a narancssárgák. Talán ez a pofon ösztönözte őket arra, hogy a legjobbra törekedjenek és fejlődjenek.
A válogatott a negyeddöntőbe 3: 3-as, majd 2: 2-es döntetlen után egy harmadik meccsen kapott ki Dániától 1: 0-ra.
Érdemes megemlíteni Schwartz Eleket, aki 1957 és 64' között volt a válogatott edzője. A luxemburgi vereségre gondolva  nem túlságosan hízelgő, hogy Hollandia a Népstadionban 3: 3-as döntetlent a Magyarokkal a VB selejtezőn. A Népsport tudósítása szerint valaki bekiabált a vendégcsapat edzőjének. "Elek ez a holland csapat magyarul játszott.."

A pénzfeldobás és a szerencse 68'

A 68'-as, már Európa - Bajnokság néven futó kontinenstorna a pénzfeldobások történetének legjelentősebb pillanatát  hozta el. Ugyanis egy pénzérme döntött arról, hogy ki játssza a döntőt. Az egyik elődöntőben a Jugoszlávok 1: 0-ra legyőzték az Angolokat, a másikon az Olasz és Szovjet válogatott mérkőzött a továbbjutásért, de a hosszabbítás után se sikerült gólt rúgniuk. A meccs után, az olaszok legendás csapatkapitánya Giacinto Facchetti és az oroszoké két-két kísérővel együtt visszavonultak az öltözőbe. A bíró elővett egy régi pénzérmét és megkérdezte a házigazdák kapitányát, hogy mit választ. Aki az írásra tippelt és ez be is jött. Ez után kirohant a pályára, hogy a közel 70000 szurkolóval is tudassa a csapat, bent van a döntőbe. Örömét látva a tömeg tudta, hogy ünnepelhet.  A végső mérkőzésen szintén döntetlent játszottak, de itt nem került sor az abszurd megoldásra, hanem újra játszották a meccset, amit már magabiztosan nyert a hazai csapat.
Ilyenfajta továbbjutásra akadt még példa bőven a futballtörténetében. És ebből is látszik mennyit fejlődött az óta a játék...

Helmut Schön a németek legendás edzője 72'

Az akkori nyugat-német válogatottnak akkora fölénye volt, hogy az első helye nem volt kérdéses.
A szövetségi kapitány, Helmut Schön megnyerte az EB-t majd két évvel később a VB-t és így máig tartja a csúcsot, hogy edzőként mindkét tornán győztes lett. Eredményei igencsak színesek. 66'-s VB és a 76'-s EB-n második, a 70'-s VB-n harmadik lett. Ezen kívül övé  a legtöbb VB-mérkőzés szám szerint 25 ebből megnyert 16 megnyert találkozó fűződött a nevéhez.
Ezen eredményeken kívül egy olyan együttessel nyerhetett volna a világ-bajnokságot, amelyikkel  később senki más. Ő volt az, aki a hat éven átlétező Saar-vidéki válogatottat irányította egyetlen komoly selejtezőtornáján. A sors fintora lehet, hogy pont az NSZK fosztotta meg attól, hogy kijusson a Svájcban megrendezett tornára.

Panenka-tizenegyes 76'

A 76'-s Európa-bajnokság legemlékezetesebb pillanata Panenka tizenegyese volt.
A döntőt Csehszlovákia játszotta az NSZK-val. Az utóbbit esélyesebbnek tartották a címvédésre, de a meccs végeredménye 2-2 lett. A döntetlen esetén alkalmazandó szabály még nagyon kezdetleges volt. A később aranyérmet szerzett csapat a hosszabbítás után levonult az öltözőbe és csak később értesültek róla, hogy tizenegyesek következnek. Miután a nyugat-német csapat középpályása. Uli Hoeness, élete utolsó válogatott mérkőzését rontott lövéssel zárta, következett Antonín Panenka és a máig sokat emlegetett aranymegmozdulása, amivel bajnok lett a csapat. A középpályás nagy lendülettel futott neki a labdának, megvárva a kapus elmozdulását, aki elvetődött balra, ő pedig lágyan a kapu közepébe rúgta. Egy francia újságírónak köszönhetően viseli ez a technika Panenka nevét, aki később nyilatkozott, hogy nem rögtönzött rúgás volt. Ugyanis Zdenek Hruska, a kapusok nagy érzékkel védte a büntetőket és éjszakákat gondolkodott azon, hogy tudná átverni. Megfigyelte, hogy a hálóőr egy ideig kivár, aztán elmozdul, ezért az utolsó pillanatban emelte középre a labdát így esélye se volt visszaérni.

To be continued...