Itthon vagyok, haldoklom... Persze csak átmenetileg. Női problémákkal küszködöm és kaparom a falat.
Közben pedig rászántam magam, hogy megnézzem a Vámpírnaplók harmadik évadát. Nem ér érte bántani. Ilyenkor kifordulok magamból. :D Annyi szemét van a gépemen, de nem tudtam úgy kidobni a kukába, hogy nem nézem meg. Az első két évadból is maratont tartottam. Eredeti angol hanggal. Egyébként imádom magyarjaink szinkronizáló munkásságát. Igazán jól végzik. Tehetségesek.
A könyvet ez esetben nem olvastam és nagy rajongók tanácsolták is, hogy ne tegyem mert könyv és film között hatalmas különbség van. Azt mondták, akkor nem fogom szeretni a főszereplő csajt. Megjegyzem így sem. :) Persze azért megpróbáltam. Mármint elolvasni a könyvet. Letöltöttem az első részt online és belekezdtem. Konkrétan a "kezembe fogtam" egy google fordítást. Szörnyű volt. Aztán el is ment a kedvem az egésztől. Mind a könyvtől mind a sorozattól és mikor rám jön a bolondéria, akkor beülők a fotelomba a kutyás plédemmel, ölembe veszem a gépemet és zsibbadásig nézem. Eltereli a figyelmem és nem fáj annyira nőnek lennem.
Úgy 10 perce néztem meg a harmadik évad huszonkettedik fejezetét vagyis a befejező részt. Bakker, sírtam... Persze ez is betudható az éppen tomboló hormonjaimnak. Nem tudom van-e valaki aki nézi, vagy egyáltalán tudja egy kicsit is, hogy miről szól, de tisztáznám, hogy a főszereplőket tényleg nem szeretem túlságosan. A mellék illetve a "nem olyan fontos" szereplők élete, sorsa valahogy sokkal nagyobb hatással van rám. Jobban érdekel a Szöszi vámpírlány szerelmi élete, mint hogy Elena kit választ a két testvér közül.Vagy az, hogy akik embernek maradtak egy boszikkal, vámpírokkal és vérfarkasokkal teli városba vajon, hogy élik ezt meg. És szimpatikusabbak a gonosznak beállított halálra ítélt szereplők. Talán én vagyok az egyetlen aki a vesztesnek szurkol, de nem baj. Vállalom. :D És amit még nagyon szeretek azok a zenék, amik elhangzanak az egyes részekben.
A negyedik évadot azt hiszem a sorozat szülőhazájában már vetítik, de szerintem megvárom míg befejezik, és persze azt a bizonyos pillanatot mikor rászánom magam, egy újabb maratonra, ami valószínűleg megint csak nem lesz fájdalommentes... :')
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése