Az ellenségem ellensége a barátom avagy Barcelon - Chelsea 2-2 és a Real Madrid...

Bolond lennék nem megemlíteni azt, amit pár órája láttam. A Chelsea kilökte a Barcelonát a BL-ből, pedig meccs előtt még arról beszélgettünk egy ismerősömmel, hogy bár szeretnénk, ha az angol csapat nyerne, de ha mégse akkor elkönyvelhetjük, hogy a két spanyol csapat a világ legjobbja, ha a Real Madrid eredményesen szerepel a Bayern München ellen. Hát nem így lett és bár nem a Real játszott, szorítottam annak a csapatnak, amelyik végül 95 perc alatt, szertefoszlatott egy álmot, de előrébb hozott egy másikat! Tévedés ne essék, nem örülök más kárának, annak viszont igen, hogy egy ismerősöm, aki elég csúnyán fogalmazott a hétvégei Real győzelemmel kapcsolatban, (amiről majd később írok) hogy most talán elgondolkodik.
Az elején úgy láttam, hogy a Barca megint be lesz tolva a döntőbe, de a Chelsea visszavette, amit pár éve elvettek tőlük. Megküzdött ezért a győzelemért, még ha a második félidőbe nem is sokat tartózkodott az ellenfél térfelén. De emberhátrányból gólt rúgott, 2-1-es Barcelona vezetés nekik bőven jó volt. Az volt a lényeg, hogy többet ne rúghassanak a katalánok. Nem véletlen, hogy a kapus legjobb barátja a kapufa. Én tudom és nem egyszer voltam úgy, hogy egy-egy melegebb helyzetbe magamról megfeledkezve még le is csókoltam. Érdekelt is engem?! Hát nem... Beállt a csapat 10 emberrel védekezni és bár utálom ezt a játékot, most mégis azon voltam, hogy csak ne álljon neki valamelyik hősködni. A 80. percben pedig jött Torres, nem a kedvenc focistám, de különösebben bajom sincs vele, örültem, hogy lehetőséget kapott, és lám-lám. Kapott egy kósza labdát a saját térfelén és egészen Viktor Valdes kapujáig vezette. Fernando Torres kinek karrierje úgy tűnt lefelé ível, de az utóbbi időben megtörni látszik a jég. A spanyol ezzel a góllal bizonyította, hogy az angol csapatnak helye van a döntőbe. És én ennek miért örülök? Mert így mi nem egy, hanem egyből két lépést tettünk a győzelem felé. Bár erről még korai lenne beszélni, hisz a mai találkozó még vissza van. De én a hétvégei teljesítmény után azt mondom ez a csapat bármire képes. És nem szabad elfelejteni, hogy Terry a kiállítás miatt, meg még mellette páran sárgalapok miatt nem játszhatnak a döntőbe…
Nem mostanában okozott ilyen örömet semmi. És tényleg idegesítően boldog voltam a szombati meccs után. Mondhatott bárki bármit. Még a sok, hehe a bajnoki a tiétek, de a BL-t felejtsétek el, se érdekelt. Most akkor álljak neki hencegni? Nem fogok, mert nem az én érdemem. Ronaldo nagyképű? Könyörgöm emberek, van mire. De hogy egyesek mire verik a nyálukat, azt elképzelni nem tudom. Itt volt ez az ismerős, akit már megemlítettem, aki leírta a Real Madridot már meccs előtt nyolc órával és minket, rajongókat, hogy reménykedjünk, mert más úgyse marad nekünk. Azt írta, hogy az erő győzött az ész felett. És hogy ezt élvezzük ki, mert most 10 évig nem lesz ilyen. És úgy alapból szar volt az egész meccs. Miért? Mert a bíró hagyta játszani a Realt? Mert fel tudta venni azt a tempót, amivel játszani szeret? Mert volt lendület és nem a passzolgatás-okból állt az egész? Hogy nem fújt a bíró sárgát, azért mert Messi végignyalta a füvet? A Chelsea játékára pedig azt írja, hogy szép volt?! Lehet, de nem szebb a Madrid hétvégei klasszikusban nyújtott teljesítményénél. És itt jön az, amit én leszűrtem, hogy ez az ember se más, csak egy divat drukker. Aki nem elkötelezett Barcelona drukker, hanem az anti Real Madrid klub oszlopos tagja! Már ha van olyan. Bár ezt sose értettem, hogy miért fektetnek emberek olyanba energiát, amit nem szeretnek…
Mindegy. A mai nap még hátra van és a körmöm ugyan nem nőtt meg szombat óta, de vár még ránk egy idegtépő 90 perc.
HALA MADRID!!! <333